35 éve, 1991. március 29-én, Nagypénteken Budapesten, a Városháza dísztermében, élőben, oratorikusan bemutattuk a Jónás könyve című rockoperámat. Ott volt a Belvárosi Szimfonikus Zenekar, a Profán együttes, a William Byrd kórus, és az Erkel-díjas karmester, Králik János.
Az énekes csapatot én válogathattam össze: Varga Miklós, Makrai Pál, Csepregi Éva, ifj. Domahidy László, Takács Tamás, Földes Tamás, Jenei Szilveszter, Margit József – és Narrátorként megtisztelt minket Bács Ferenc.
Az előadás végén 18 percig tapsolt a közönség, benne két ráadással, és mindenki boldog volt, én meg főleg. A következő héten, kedden, a munkahelyemen odajött hozzám egy kolléganőm, és mutatta a kezét: a taps nyomán véraláfutásos volt a tenyere. Na, ez az elismerés!
Az előadásról készült egy amatőr videó, egy számomra ismeretlen ember jóvoltából került hozzám. Abból választottam ki azt a jelenetet, amikor a Csábító, Csepregi Éva, próbálja rávenni Jónást, Varga Miklóst, hogy hagyja abba az átkozódást:
„Átkaidnak vége legyen, miért is küzdenél… Hallgatásod kincset ér… Palotát is építesz, kiszolgál a nép… Nem fizetsz majd kincsekért, és a bűnökért… Mindezért egy semmiség, a hallgatás az ár?!”
Fantasztikus élmény volt, amikor tavaly a Tabánban odajött hozzám egy nő, és azt mondta: gyermekként az édesanyjával ott volt a Városházán.
Jónás könyve rockoperám történetét itt olvasható.