2025 júniusának végén, kevés nyilvános visszhangot keltve, a Köztársasági Elnöki Hivatal négy kegyelmi döntést rögzített. A határozatok nem hoztak drámai fordulatot – nem változtatták meg emberek sorsát látványosan, nem volt bennük jogi áttörés. Három esetben pénzbírság alól mentesítették a kérelmezőt, egy esetben közérdekű munka hátralévő részét engedték el.
A döntések ugyanakkor mérföldkövet jelentenek egy új államfő gyakorlatában.
Sulyok Tamás hivatalba lépése óta ez volt az első alkalom, hogy – ha szűk körben is – gyakorolta a köztársasági elnöki kegyelem jogát. Több mint egy év telt el azóta, hogy elfoglalta hivatalát. Elődjének, Novák Katalinnak lemondása közvetlenül egy kegyelmi ügy következménye volt, így nem véletlen, hogy Sulyok elnöksége e kérdés körül szokatlan feszültséggel indult.
A kezdeti hónapokban a hivatal kizárólag elutasításokat regisztrált. 2024-ben több száz kegyelmi kérvényt utasítottak vissza, részben az új elnök jogértelmezéséből, részben a kialakult politikai légkörből fakadóan. Az államfő ekkor még világossá tette: kegyelmet csak rendkívüli, indokolt esetben ad – akkor is kizárólag a jogállamiság keretei között.
A mostani négy esetből egyik sem vonatkozott szabadságvesztésre. A jogi következmények így mérsékeltek – de a gesztus súlya nem az ítéletekben, hanem a döntéshozatal irányváltásában rejlik.
A köztársasági elnök nem magyarázta meg nyilvánosan a döntést. A Hivatal közleménye rövid maradt, a szokásos formai keretek között. A kérelmezők neve nem ismert, az ügyek tartalma nem került nyilvánosságra. A jogintézmény személytelensége azonban nem akadályozza meg, hogy a társadalom érzékelje: valami elmozdult.
Sulyok Tamás továbbra is megtartotta azt az irányvonalat, amely szerint a köztársasági kegyelem nem lehet politikai vagy érzelmi alapon működő eszköz. Az Alaptörvény módosítása értelmében gyermekek ellen elkövetett bűncselekmények esetén kegyelem nem adható – ez az elvi keret az ő elnöksége alatt sem kérdőjeleződött meg.
De az új döntések azt jelzik: létezik egy keskeny ösvény, ahol a jog és a méltányosság találkozhat.
Nem tudni, kik a kedvezményezettek, sem azt, milyen indok vezette az elnököt. A nyilvánosság nem ismerte meg a leveleket, amelyek talán betegségekről, tévedésekről vagy emberi méltóságról szóltak. Csak annyit tudunk: négy ember számára ez a döntés számított.
Ez a négy ügy még nem változtatja meg a közvéleményt. Nem írja át a jogi tankönyveket sem. De rávilágít arra, hogy az államfői szerep nem csupán elvek és törvények mentén mozog. Néha mozdulatlan marad – néha viszont csendesen cselekszik.
A kegyelem ebben a formában nem hatalomgyakorlás, hanem hallgatag elismerése annak, hogy az igazságszolgáltatás és az emberi méltányosság – bár külön utak – néha mégis találkozhatnak.
