Kelly 16 éven át tépkedte esténként a haját (Trichotillomania), a szemöldökét, és a szempilláját. Már műszempillája volt és haját úgy fésülte, hogy ne látszanak a kopasz részek. Akkor kezdődött a tépkedés, mikor 13 évesen a legjobb barátnője otthagyta, és Kelly úgy érezte, ő nem elég jó.
Kelly 1,5 évesen bélműtéten esett át. Két hétig kórházban volt, anyjának meg esténként haza kellett menni, gondoskodni a másik két gyermekéről, amit elhagyásnak, félelemnek, őrületnek élt meg Kelly. 13 évesen mikor barátnője otthagyta az aktiválta benne a régi kórházi otthagylak, elutasítalak traumát. Kelly hajszálait hasonlóan tépte ki a fejéből, mint a gyermeket kitépik az anyja kezéből.Miután tudatosultak Kellyben a múlt összefüggései, érzései, hasára kellett tennie a kezét, ahol a szorongás érezte és elképzelte, hogy a rettegő éréseit kézben tartja. Azt mondta magának, soha többé nem hagylak ott, mikor egyedül vagy és félsz. Egyetlen családállítás után megszűnt a hajtépkedése.Megjegyzés: A gyermeki én állapotot szólította meg sikeresen Kelly, ami egy alkalommal (Egy családállítás) ezt a komoly problémát megszüntette. Persze általában nincs ilyen látványos és gyors eredmény, mert több fő feladat/trauma/probléma van életünkben, amiket szükséges feloldani, és mikor sikerül, egy új világ tárul elénk. Ha valaki gyermekkorában kórházi kezelésben részesült, mindig érdemes feltárni, vannak e ennek káros fennmaradt érzelmi nyomai.
Forrás: Mark Wolynn (pszichológus, az amerikai családállítók intézmény igazgatója): Örökölt Családminták című könyvéből.
ProfBókkon: Tudomány, metafizika, lélek.
Válogatott érdekességek
Esti Hírlap
képforrás:Mark Wolynn facebook oldala
