A jogfosztás, a vagyonuktól megfosztott családok és az elpusztított vidéki zsidó közösségek történetét is felidézték november 13-án a Dessewffy utcai zsinagógában. A Közép-Európai Club Pannonia emlékező rendezvényén nyolc országból 132-en vettek részt. Történelmi előadásokon és személyes sorsokon keresztül mutatták be, hogyan vezetett a kirekesztés a megélhetés felszámolásához, majd a deportálásokhoz.

A tulajdonuktól megfosztott családok, a felszámolt egzisztenciák és a deportált vidéki közösségek története is része a magyar agrártörténetnek.
Amikor a holokauszt történetéről beszélünk, legtöbbször az emberi áldozatokra, a gettókra, a deportálásokra és a koncentrációs táborokra gondolunk. Kevésbé kerül előtérbe azonban az a folyamat, amely már évekkel korábban megkezdődött: a zsidó családok egzisztenciájának, tulajdonának és megélhetési lehetőségeinek módszeres felszámolása. Ez különösen súlyosan érintette a vidéki zsidóságot, köztük a földtulajdonosokat, gazdálkodókat és mezőgazdasági vállalkozásokat is.
Erre a történelmi összefüggésre is ráirányította a figyelmet a Közép-Európai Club Pannonia Közhasznú Egyesület (KEP) által szervezett budapesti emlékező program, amely a WITNESS-REM, az Európai Unió társfinanszírozásával megvalósuló európai emlékezeti programsorozat része volt.
„Csillagos házak, botlatókövek, cipők” címmel tartották meg a rendezvényt 2026. november 13-án a Dessewffy utcai zsinagógában. Nyolc országból összesen 132-en vettek részt rajta, köztük középiskolás diákok, meghívott vendégek és előadók.
Vasvári József, a KEP elnöke nyitotta meg a programot. Köszöntőt mondott Bassman Tzemmy rabbi, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) rabbija, a CTeen ifjúsági szervezet vezetője, Borsós Gabriella országgyűlési képviselő (TISZA), valamint Kondorosi Dominik, a Sashegyi Arany János Gimnázium diákja.
Zenei bevezetőként Léderer Ábel Nátán Pajor Tamás „Rosenberg Dani” című dalát adta elő, amely két fiatal barátságán keresztül mutatja be, milyen tragikus következményekkel járhat az emberi kirekesztés.
Dombi Miksa, a Hasomer Hacair társadalmi aktivistája tartotta a rendezvény egyik legfontosabb történelmi előadását. „A falak mögött mit rejtegetett a gettó?” című rendhagyó történelemóráján a magyarországi zsidóság jogfosztásának folyamatát, a gettósítást és a budapesti gettó mindennapjait ismertette.
Előadásának különösen fontos része volt a tulajdonviszonyok átalakításának bemutatása. Már az 1942-es jogszabályok korlátozták a zsidó emberek föld- és ingatlanszerzését, a meghatározott méretet meghaladó földterületeiket pedig el kellett adniuk nem zsidó vevőknek. Amennyiben ezt nem tették meg a megszabott határidőn belül, az állam elvette a földet. Ez a jogfosztás nemcsak a munkavállalást, a közéletet és a vallási intézményeket érintette, hanem közvetlenül a családok vagyonát és megélhetését is.
Vidéken 1944 áprilisában kezdődött a zsidóság gettósítása, a tömeges deportálások pedig május közepén indultak. Történeti adatok szerint 1944. május 15. és július 9. között mintegy 437 ezer zsidó embert deportáltak Magyarországról. Rövid idő alatt szinte teljesen eltűntek a vidéki közösségek: családokat szakítottak szét, otthonokat, üzleteket és gazdaságokat hagytak hátra, a felhalmozott vagyon pedig gyakran mások kezére került.
További előadások a személyes emlékezet és a városi emlékhelyek felől közelítették meg a történelmet. Kaszás Réka a csillagos házak történetét és mindennapjait mutatta be, Aradi Péter a botlatókövek jelentőségéről beszélt, Lerch Gabriella pedig a Duna-parti cipők emlékművéhez kapcsolódó történeteket idézte fel.
Ezek az emlékművek és történelmi helyszínek egy-egy ember, család és egykori közösség történetét teszik láthatóvá. Arra emlékeztetnek, hogy a tragédia nem egyik napról a másikra következett be: a kirekesztés, a jogfosztás, a tulajdon elvétele és az emberi méltóság fokozatos felszámolása vezetett el a végső pusztuláshoz.
Ezért a vidéki zsidóság történetének megőrzése az agrárium és a vidék múltjának megismeréséhez is hozzátartozik. Gazdaságok, földek, üzletek és családi vállalkozások mögött emberi sorsok álltak. Ezek elvesztése nemcsak egy közösség tragédiája volt, hanem a magyar vidék társadalmi, gazdasági és kulturális szövetének súlyos vesztesége is.

Zárásként Vasvári József arra hívta fel a figyelmet, hogy a kirekesztés és a megbélyegzés társadalmi elfogadása milyen súlyos következményekhez vezethet. A történelmi emlékezés egyik legfontosabb feladata, hogy a fiatalabb generációk is felismerjék: az emberi méltóság, a tulajdonhoz való jog és az egymás iránti tisztelet védelme nem magától értetődő, hanem közös felelősségünk.
A vidék története is a közös emlékezetünk része.
A Közép-Európai Club Pannonia Közhasznú Egyesület
