Alig volt tizenöt éves, amikor kitört az 1956-os forradalom. Abban az életkorban, amikor mások még az iskolában, a műhelyekben vagy a családi otthon biztonságában keresik a helyüket a világban, Mansfeld Péter már a szabadságharc sodrában találta magát. Fegyvert és élelmet szállított a felkelőknek, összekötő feladatokat vállalt, és hitt abban, hogy Magyarország egyszer valóban szabad lehet. A forradalom leverése után sem tudott belenyugodni a vereségbe. A megtorló hatalom végül halálra ítélte, és 1959. március 21-én, alig tizenegy nappal tizennyolcadik születésnapja után kivégeztette. Mansfeld Péter neve azóta nemcsak egy tragikusan fiatalon elvesztett életet jelent, hanem az 1956 utáni megtorlások kegyetlenségének egyik legmegrendítőbb jelképévé vált.
Mansfeld Péter 1941. március 10-én született Budapesten. Ipari tanulóként készült a felnőtt életre, amikor 1956 őszén olyan események rázták meg az országot, amelyek egyetlen nemzedék sorsát sem hagyták érintetlenül. A forradalom napjaiban a Széna téri felkelőkhöz csatlakozott, akik Budapest egyik legismertebb ellenállási központját hozták létre. Az események olyan gyorsasággal követték egymást, hogy az utcákon mindennapos döntéssé vált a helytállás és az életveszély vállalása.
A Széna téren barikádok emelkedtek, fegyveresek szerveződtek, a felkelőknek pedig minden segítségre szükségük volt. Mansfeld összekötőként tevékenykedett, fegyvert és élelmiszert szállított, és részt vállalt abban a háttérmunkában, amely nélkül az ellenállás nem maradhatott volna fenn. A pesti srácok közül sokan hasonló feladatokat láttak el.
A november 4-i szovjet invázió után amikor a forradalom katonai vereséget szenvedett, amikor a harcokat letörték, az ország fölött ismét megszilárdult a szovjet támogatású hatalom, és megkezdődött a megtorlás.
A forradalom után fegyvereket őrzött meg, majd 1958 februárjában társaival olyan csoport létrehozásában vett részt, amely a megtorlásokkal szembeni fellépést tervezte. A hatóságok letartóztatták, és megindult ellene az eljárás. A fiú, aki alig két évvel korábban még a Széna téren segítette a felkelőket, immár a kádári igazságszolgáltatás vádlottjaként állt a bíróság előtt. Első fokon életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. A másodfokú bíróság azonban súlyosította az ítéletet, és halálbüntetést szabott ki rá. A korabeli jogszabályok a tizenhatodik életévüket betöltött fiatalkorúakkal szemben is lehetővé tették a halálbüntetés alkalmazását, így Mansfeld esetében a hatalom egy olyan fiatalember kivégzéséről döntött, aki a forradalom idején még gyermekkorú volt.
1959. március 21-én hajtották végre a halálos ítéletet. Mansfeld Péter mindössze tizennyolc éves volt, élete a megtorlás egyik legsötétebb fejezetében ért véget.
A kivégzés után hosszú évtizedeknek kellett eltelniük ahhoz, hogy Mansfeld Péter történetét szabadon lehessen elmondani. A rendszer, amely elítélte, igyekezett a forradalom résztvevőit bűnözőként és ellenségként bemutatni, miközben az áldozatok családjai gyakran a nyilvános gyász lehetőségétől is meg voltak fosztva.
A rendszerváltás után Mansfeld Péter neve a magyar történelmi emlékezet egyik fontos jelképévé vált. Az ellene hozott ítéletet 1990-ben semmissé nyilvánították. Ma a Nemzeti Gyászpark 301-es parcellájában nyugszik, azok között, akiknek sorsát örökre összekapcsolta az 1956-os forradalom és a megtorlás története. Mansfeld Péter sem élhette meg a szabad Magyarország megszületését, a neve azonban túlélte azokat, akik halálra ítélték.
Forrás: Nemzeti Örökség Intézete
