Négy nap telt el azóta, hogy a 87 éves Maricarmen Abascalt hordágyon vitték ki abból a madridi lakásból, amelyben 1956 óta élt. Azóta az ügy messze túlnőtt egy kilakoltatáson: szombaton tízezrek vonultak Madrid utcáira, összetűzésbe kerülve a rendőrökkel, és vasárnapra már sátortábor alakult ki a Puerta del Solon, Pedro Sánchez miniszterelnök pedig közvetlenül az idős asszonynak üzent, és azt mondta, a kormány „versenyt fut az idővel”, hogy kedden a Minisztertanács elé kerüljön az új lakhatási rendelet. Hétfő délután négy órakor közben újabb tárgyalás kezdődik Maricarmen képviselői és a lakás tulajdonosa között arról, visszatérhet-e még az otthonába, ahol 71 évet élt.
Maricarmen Abascal szeptember 23-án hagyta el utoljára az Alcalde Sáinz de Baranda utca 46. szám alatti házat. A SAMUR mentősei hordágyon tolták ki, miközben a rendőrségi kordon mögött összegyűlt emberek azt kiabálták:
„Maricarmen, nem vagy egyedül.”
A 87 éves, hivatalosan 50 százalékos fogyatékossági fokkal élő idős hölgy az elmúlt időszakban már kerekesszékkel közlekedett, több csípőműtéten esett át, állapota pedig az elmúlt hónapokban jelentősen romlott. A kilakoltatás után a Gregorio Marañón kórházba került, ahol továbbra is kezelik. Maricarmen 1956-ban, tizenhét éves korában költözött oda a szüleivel.
Maricarmen kilakoltatásának szívszorító pillanatai:
A helyszíni beszámolók szerint 5.45 körül érkeztek meg a rendőrök, lezárták a ház környékét, majd megkezdték az épület előtt és a lépcsőházban összegyűlt tiltakozók eltávolítását. A tömegben szomszédok, lakhatási aktivisták és ismert művészek is voltak, köztük Carlos Bardem színész és Ana Belén énekesnő. A rendőrség gumibotot és paprikaspray-t is alkalmazott. Maricarmen ügyvédje az utolsó órákban még azt kérte, legalább néhány napot kapjanak arra, hogy megfelelő elhelyezést találjanak neki; amikor ezt nem sikerült elérni, néhány órát kért a személyes tárgyak elszállítására. Az ügyvéd később azt mondta: még erre sem kaptak elegendő időt.
Amikor a rendőrök végül bejutottak hozzá, az egyik rohamrendőr azt mondta Maricarmennek:
„Veled vagyunk és támogatunk, de el kell végeznünk a munkánkat.”
Azóta tízezrek vonultak Madrid utcáira Maricarmen Abascal kilakoltatása után, sátortáboroznak Madrid szívében. A demonstrálók a lakhatási válság kezelését, a kilakoltatások szigorúbb korlátozását és erősebb bérlővédelmet követeltek:
A 15 százalékpont, amely eldöntötte a pert
Maricarmen története: az eredeti, úgynevezett renta antigua bérleti szerződést még az apja kötötte 1956-ban. Az apa halála után a jogviszony az anyára szállt, majd amikor ő 2005-ben meghalt, Maricarmen lett a bérlő. A vita abból alakult ki, hogy az 1994-es spanyol lakásbérleti szabályozás átmeneti rendelkezései korlátozzák az ilyen régi szerződések második jogutódlását. A gyermekre szálló bérlet főszabály szerint nem tartható fenn korlátlanul, kivéve bizonyos eseteket – többek között akkor, ha a jogosult fogyatékossági foka eléri a 65 százalékot. Maricarmen hivatalosan elismert fogyatékossági foka 50 százalék volt. A két szám közötti tizenöt százalékpontos különbség végül döntő jelentőségűvé vált a jogvitában.
Első fokon még született számára kedvező döntés, a későbbi bírósági eljárásokban azonban a tulajdonos jogértelmezése érvényesült. A történet azért is vált különösen érzékennyé Spanyolországban, mert Maricarmen folyamatosan fizette a régi szerződés szerinti, nagyjából 440–500 eurós havi lakbért. A vita arról szólt, hogy meddig maradhat fenn a több generáción át továbbvitt régi bérleti jogviszony.
Maricarmen Abascal első megszólalása a kórházból, miután 71 év után kilakoltatták madridi otthonából. A 87 éves idős asszony a Gregorio Marañón kórházból beszélt arról, hogyan élte meg a történteket:
247 ezer euróért vették meg a lakást
Az ingatlan 2018-ban került új tulajdonosi körhöz. Az Urbagestión Desarrollo e Inversión S.L. lett a lakás tulajdonosa, a korábbi adásvétellel kapcsolatban 247 ezer eurós ár szerepel a nyilvánosságra került adatokban. A társaság határozottan tiltakozik az ellen, hogy „keselyűalapnak” nevezzék, és saját meghatározása szerint madridi kisvállalkozás.
A felek között a lehetséges új bérleti díjról is vita alakult ki. Maricarmen régi díja nagyjából 500 euró volt, miközben a bérlői oldal és több spanyol lap 1650 euró körüli új ajánlatról, illetve egyes korábbi beszámolók 2650 eurós összegről írtak. Az Urbagestión új tulajdonos ezt másként értelmezte: állítása szerint a fennálló régi szerződés alapján soha nem követelt 500 eurónál magasabb összeget, a magasabb számok egy esetleges új szerződés feltételeihez kapcsolódtak.
Egy írónő fizette volna a különbözetet, James Rhodes megvenné a lakást
Az utolsó napokban több magánszereplő is megpróbált közbelépni. Egy ismert spanyol írónő – aki nem akarta nyilvánosságra hozni a nevét – a beszámolók szerint vállalta volna, hogy Maricarmen továbbra is körülbelül 500 eurót fizessen, ő pedig hosszú távon kipótolja a bérleti díj fennmaradó részét. Megállapodás ebből nem született.
Ezután James Rhodes brit–spanyol zongoraművész is jelentkezett. Rhodes nemcsak azt ajánlotta fel, hogy finanszírozná Maricarmen lakbérét „észszerű piaci áron”, hanem közölte: hajlandó lenne megvásárolni a lakást is, majd visszaadni használatra az idős asszonynak. Szeptember 26-án megismételte, hogy vételi ajánlata továbbra is áll, és azt írta: minél gyorsabban szeretné lezárni az ügyet Maricarmen érdekében.
A spanyol állam szintén megpróbált közvetíteni. A Casa 47 állami lakásügynökségen keresztül több konstrukció került szóba, köztük az ingatlan esetleges állami megvásárlása, illetve olyan bérleti megállapodás, amelyben közpénzből egészítették volna ki a Maricarmen által fizethető összeget. A tulajdonos vitatta, hogy konkrét, minden feltételt tartalmazó vételi ajánlat érkezett volna hozzá. A kilakoltatást közvetlenül megelőző órák kommunikációjáról azonban az elDiario.es olyan üzeneteket ismertetett, amelyekben a Casa 47 képviselője újra és újra próbált megállapodást elérni, és arra kérte a tulajdonos oldalát, hallgassa meg az utolsó javaslatokat.
Az Urbagestión új tulajdonos később azt állította, hogy a felajánlott megoldások egy része nem volt jogilag kellően kidolgozva, James Rhodes vételi ajánlata pedig csak a kilakoltatás után érkezett, konkrét vételár nélkül. A Lakásügyi Minisztérium és Maricarmen támogatói ezzel szemben azt mondják: több valós megoldást is az asztalra tettek — állami vásárlást, támogatott bérleti konstrukciót és magánfinanszírozást is —, de a tulajdonos ezekre nem adott érdemi választ.
Az ENSZ is kérte a kilakoltatás felfüggesztését
Az ügy hónapokkal korábban nemzetközi szintre került. Az ENSZ Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Bizottsága júniusban arra kérte Spanyolországot, hogy függessze fel Maricarmen kilakoltatását, vagy biztosítson számára megfelelő lakhatási alternatívát, amíg az ügyét vizsgálják. A testület a visszafordíthatatlan károk veszélyére hivatkozott.
Ez azért fontos, mert az ügyben később Balakrishnan Rajagopal, az ENSZ megfelelő lakhatással foglalkozó különleges jelentéstevője is megszólalt, és bírálta, hogy a kilakoltatást végül végrehajtották. Az ENSZ fellépése tehát valós és jelentős része az ügynek, de pontosabb úgy fogalmazni: a bizottság ideiglenes intézkedést kért a spanyol államtól, nem pedig úgy, mintha egy rendőri végrehajtást közvetlenül megállító nemzetközi „parancsot” adott volna.
A kilakoltatás után két nappal már azt keresték, hogyan térhetne vissza
Pénteken váratlan fordulat következett. Az Urbagestión sürgősségi javaslatot küldött Madrid önkormányzatának, amelynek célja az volt, hogy Maricarmen valamilyen megfizethető konstrukcióban visszatérhessen a lakásba. A cég azt javasolta, hogy az ingatlant vonják be az önkormányzat ReViVa programjába.
A madridi önkormányzat azonban még aznap közölte, hogy a javaslat ebben a formában jogilag nem működik. A lakás nem felelt meg a ReViVa program feltételeinek, ezért az önkormányzati lakásvállalat nem fogadhatta be a konstrukciót. A város ugyanakkor nem zárta le a tárgyalást: saját bérleti közvetítő szolgálatát ajánlotta fel, és elérte, hogy az Urbagestión és Maricarmen képviselői hétfőn újra egy asztalhoz üljenek.
A találkozót szeptember 28-án, hétfőn 16 órára hívták össze. Az önkormányzat közvetítésével azt próbálják elérni, hogy olyan új bérleti konstrukció szülessen, amelyben Maricarmen visszaköltözhet. A spanyol sajtó szerint Madrid azt szeretné, hogy saját hozzájárulása ne haladja meg jövedelmének mintegy 40 százalékát, ami körülbelül 580 eurós maximális havi terhet jelentene számára.
25 ezer vagy 300 ezer? A biztos pont: Madrid központja megtelt
Maricarmen ügye szombat este 18.30-kor a Puerta del Solról indult el a „Egy Maricarmen se legyen több” – jelszóval meghirdetett tüntetés. A részvételről nagyon eltérő számok jelentek meg. A spanyol kormány madridi delegációjának hivatalos becslése 25 ezer ember volt, a szervező Madridi Bérlők Szakszervezete 300 ezres részvételről beszélt. Ezt a két számot érdemes egymás mellett közölni, mert egyikből sem lehet egyszerűen „százezres tömeget” tényként csinálni. A tiltakozás ráadásul nemcsak Madridra korlátozódott: mintegy negyven városban szerveztek akciókat.
A madridi menet végül visszatért a Puerta del Solra, ahol a szervezők bejelentették, hogy folytatják a tiltakozást. Vasárnap reggelre körülbelül száz, más beszámolók szerint már mintegy százötven sátor állt a téren, és emberek százai töltötték ott az éjszakát. Az akció hangulata és helyszíne óhatatlanul felidézte a 2011-es 15-M mozgalmat, amelynek egyik központja ugyancsak a Puerta del Sol volt. A vasárnapi táborozás ugyanakkor a beszámolók szerint békésen zajlott, komoly incidensről nem érkezett jelentés.
A tiltakozók a lakbérek erősebb szabályozását, a kilakoltatások korlátozását és a kiszolgáltatott bérlők nagyobb védelmét követelik. A „Maricarmen-rendelet” elnevezés is innen terjedt el: nem ez a készülő jogszabály hivatalos neve, hanem Maricarmen és a lakhatási mozgalmak kezdték így nevezni azt a rendeletet, amelytől azt várják, hogy másokkal ne történhessen meg ugyanaz, ami vele.
Sánchez közvetlenül Maricarmennek üzent
Vasárnap Pedro Sánchez miniszterelnök egy PSOE-rendezvényen közvetlenül Maricarmenhez fordult. Az előző napon az idős asszony a kórházból közzétett videóban azt kérte tőle, hogy a kormány kedden vigye a Minisztertanács elé az új lakhatási rendeletet, és változtassák meg azokat a szabályokat, amelyek lehetővé tették az ő kilakoltatását.
Sánchez azt mondta: a kormány „versenyt fut az idővel”, hogy kedden elfogadhassa a lakhatási tárgyú királyi törvényerejű rendeletet, és arra kérte a parlamenti pártokat, tegyenek még egy erőfeszítést annak érdekében, hogy később a Kongresszus is megerősítse azt. A kormányfő a lakhatási válságot nem pusztán ideológiai, hanem „emberi méltósági” kérdésnek nevezte.
Ez azonban még nem jelenti azt, hogy a rendelet tartalma vasárnap estére véglegessé vált. A kormánykoalíción belül és a parlamenti támogatást adó pártok között továbbra is vita folyik arról, milyen intézkedések kerüljenek bele. A Sumar többek között a kiszolgáltatott bérlők kilakoltatásának erősebb korlátozását és az ingatlanspekuláció elleni szabályokat sürgeti, miközben más parlamenti pártok más megoldásokat támogatnak. A kabinet célja az, hogy keddre olyan szöveg készüljön, amelyet nemcsak a Minisztertanács fogad el, hanem később a parlamentben is megvan hozzá a szükséges támogatás.
Négy nap alatt egyetlen lakásból országos ügy lett
Szeptember 23-án egy 87 éves asszonyt vittek ki hordágyon abból a lakásból, ahol tizenhét éves kora óta élt. Négy nappal később a fényképe egy madridi tömegtüntetés élén haladt, sátrak állnak a Puerta del Solon, egy világhírű zongoraművész továbbra is megvenné számára az otthonát, a madridi önkormányzat hétfőre közvetítő tárgyalást szervezett, a spanyol kormány pedig kedden lakhatási rendeletet akar a Minisztertanács elé vinni.
Maricarmen egyelőre még nem tudja, visszaköltözhet-e otthonába, ahol 71 éven át élt. Hétfő délután négy órakor ügyvédek, tulajdonosok és közvetítők ülnek tárgyalóasztalhoz, hogy eldöntsék, lehet-e számára még visszaút. A város közben már kimondta helyette azt, amit ő szerda reggel talán még nem tudhatott, hogy nem maradt egyedül.
