Megosztás az X-en
2014-ben a Magyar Nemzeti Bank (MNB) jelentős összeget – több mint 260 milliárd forintot – juttatott olyan alapítványoknak, amelyek a közgazdasági oktatás és tudomány támogatását tűzték ki célul. A Matolcsy György akkori jegybankelnök nevével fémjelzett kezdeményezés idővel közéleti viták középpontjába került: felmerült a kérdés, miként kezelhet közpénzt egy alapítvány, és milyen szinten ellenőrizhető az így felhasznált vagyon sorsa. Az alapítványok tevékenységét éveken át övező átláthatósági vita és a legújabb számvevőszéki jelentések ismét reflektorfénybe helyezték az ügyet – ezúttal jelentős vagyoni veszteség gyanújával.
Az alapítványi rendszer felépítése és célja
A jegybank 2014-ben hozott létre hat Pallas Athéné elnevezésű alapítványt, amelyek célja a közgazdasági kultúra fejlesztése, oktatás támogatása és tudományos munka finanszírozása volt. Az induló vagyon állampapírokból, készpénzből és ingatlanvagyonelemekből állt. Az alapítványok működését kuratóriumok irányították, az eszközök kezelését pedig egy saját vagyonkezelő cég, az Optima Zrt. végezte.
A programot a jegybank saját nyereségéből finanszírozta, ám ez a gyakorlat már az indulás pillanatában felvetette a közpénz jelleg kérdését: vajon egy közfeladatot ellátó intézmény által alapított és irányított alapítvány esetében milyen átláthatósági követelmények érvényesülnek?
A közpénz vita és az átláthatósági küzdelem
A következő években a nyilvánosság részéről egyre erősebb igény jelentkezett arra, hogy kiderüljön, pontosan mire költik az alapítványok a több százmilliárd forintos vagyont. Közérdekű adatigénylések, sajtócikkek és bírósági perek nyomán végül több jogerős ítélet is kimondta: az alapítványi pénz közpénz marad, így az ilyen típusú gazdálkodás nyilvánossága nem korlátozható.
A döntések eredményeképp az alapítványok elkezdték nyilvánosságra hozni szerződéseiket és pénzügyi beszámolóikat, amelyből kiderült: a költések egy része nem közvetlenül oktatási célokat szolgált, hanem különféle befektetési és ingatlanprojektekbe irányult.
Befektetések és céghálók – megváltozott fókusz
Az alapítványok idővel egyesültek, és létrejött a Pallas Athéné Domus Meriti Alapítvány (PADME), amely az Optima Zrt.-n keresztül jelentős üzleti portfóliót alakított ki. A befektetések célpontjai között szerepelt lengyel és svájci ingatlanvállalat, egyetemi vagyonkezelés, valamint további leánycégek.
A program fókusza így egyre inkább a hosszú távú befektetések felé tolódott. Az állampapírok helyett részvényekbe és ingatlanba történő allokáció, valamint a hitelből történő további tőkebevonás jelentős kockázatokat hordozott magában.
Vagyonvesztés és számvevői jelentések
2025-ben egy újabb számvevőszéki vizsgálat jelent meg, amely már nemcsak az alapítvány működését, hanem annak következményeit is részletesen elemezte. A jelentés szerint a vagyonkezelés során számos kockázatos döntés született, amelyek jelentős veszteséget eredményezhettek. Az értékelések alapján lehetséges, hogy a teljes vagyon számottevő része elértéktelenedett.
A jelentés szerint a döntések meghozatala során nem minden esetben állt rendelkezésre kellő megalapozottságú előkészítő dokumentáció, és a hosszú távú hozamokat alátámasztó gazdasági indoklás sok esetben hiányzott.
Reakciók és következmények
A történtek következtében az új jegybanki vezetés személyi változtatásokat hajtott végre, leváltották az alapítvány kuratóriumának tagjait, és új vezető került az Optima élére. Emellett megkezdődött az alapítványi struktúra pénzügyi átvilágítása, a befektetések felülvizsgálata és a kármentési intézkedések kidolgozása.
Időközben rendőrségi vizsgálat is indult az alapítványi gazdálkodással összefüggésben. A vizsgálat célja a felelős döntéshozók azonosítása és a lehetséges következmények feltárása. Az eljárás jelenleg is folyamatban van.
Matolcsy véleménye
A történtekre reagálva Matolcsy György korábbi jegybankelnök jelezte: álláspontja szerint az alapítványi vagyon nem tűnt el, hanem hosszú távú befektetések formájában továbbra is megvan. Szerinte az értékelések félrevezetők lehetnek, ha kizárólag a piaci árfolyamváltozások alapján vonnak le következtetéseket.
A Pallas Athéné alapítványok története példaként szolgálhat arra, hogy egy állami intézményhez kötődő, közpénzből indított kezdeményezés esetén mennyire elengedhetetlen a következetes átláthatóság és a szakmai felelősség. Az ügy emellett rávilágít arra is, hogy bármilyen formális konstrukció – legyen az alapítvány vagy befektetési társaság – sem jelenthet menekülési útvonalat az elszámoltathatóság elől.
Az alapítványok jelenlegi és jövőbeli működése attól függ, sikerül-e helyreállítani a pénzügyi egyensúlyt, és lehetővé válik-e, hogy a közösség számára megfogalmazott eredeti célok – oktatás, kutatás, tudományos fejlődés támogatása – ismét hangsúlyos szerepet kapjanak.