Sokszor mesélek arról, hogy irányított életünket, inkarnációnkat a Földön, igen sok, főként láthatatlan tényező vezéri. Inkarnációs kiegyenlítések, genetikai családi örökségek, szülői minták, életesemények, adott társadalom, itt ragadt lelkek, fogadalmak, átkok, stb. és ezek mind alapvetően tudattalanok.

Így ne csodálkozzatok, hogy sokszor igen nehéz és idő ebből kihozni azt, hogy jól érezzed magad a Földön. De ha már ezt megérted, mennyi tudattalan tényező van, akkor nem bántod magad és már mást sem annyira. Ez a Föld most ilyen, ide jöttél, ahol megtapasztalhatod a szélsőséges érzelmeket ezen a színpadon. Van, hogy sok élet is kell 1-1 feladatodhoz, mert 1 életben képtelen vagy feloldani. A Teremtés ilyen jó és rossz, káosz és harmónia.
Igaz történet. Köztem és édesanyám között nagyon rossz volt mindig a viszony. Meghittség helyett szigorúság volt. Csendes szerény szófogadó lány voltam. Jól tanultam, de szemrehányást kaptam, ha olvastam súrolás helyett. Az anyum kötelességtudó volt, én mindent megkaptam, tiszta ruhát, rendet, ételt, de nem ismertem az érzést, mikor egy anya az ölébe veszi a gyermekét, babusgatja, szeretgeti. Mikor elestem, akkor mindig összeszidott, hogy miért nem vigyáztam.
Később egyetemre mentem egy másik városba és az egyetem elvégzése után dolgoztam. Mikor az édesapám meghalt a beteg anyukám hozzám költözött. De az anyum továbbra is gyerekként kezelt, irányítani akart szigorúan, minden elismerés nélkül, pedig talpraesett felnőtt tanult nő voltam már. Nagyon el voltam keseredve emiatt, de nem jutottam előbbre az anyuval való viszonyban.
Ekkor hallottam a regressziós hipnózisról, és elmentem utaztatásra. Könnyen ment az utaztatás, és hamar Oroszországban a 19-ik században találtam magam, egy 30 év körüli földesúrként, aki az akkori szokásoknak megfelelően elvárta, hogy a szolgáló lányok minden kívánságát teljesítsék. És az egyik szolgáló lány különösen tetszett nekem, aki azonban nem akart a szeretőm lenni. Egyszer a parkban sétálva elkaptam ezt a szolgáló lányt és megpróbáltam megerőszakolni, aki ellenállt, dulakodtunk, a lány földre esett és a korbáccsal kezdtem el verni. Ahogy feltápászkodott két kezére és a szemembe nézett, felismertem szemeiben a mostani édesanyám szemeit és mindent megértettem.
A következő felbukkanó képekben már 50 évesen láttam magam, aki templomszolga lett, hogy vezekeljek életem végéig.
Az utaztatás után megváltozott anyukámmal való viszony, megértettem, hogy most volt a törlesztés ideje. Már nem fájtak anyum szavai, mert értettem mi miért történt, sőt javult lassan és meghitté vált kapcsolatunk.

ProfBókkon: Tudomány, metafizika, lélek.
Válogatott érdekességek
Esti Hírlap
Megosztás az X-en