Megosztás az X-en
A villában egyre feszültebb a légkör. Elég sok időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy előjöjjenek az igazi női ének, az elfojtott érzések és a ki nem mondott feszültségek. A felszín alatt már régóta gyűlt minden, most pedig sorra törnek fel azok az érzelmek, amelyek eddig rejtve maradtak. A villa falai között most minden döntésnek, minden pillantásnak jelentősége van.
Bátran mondhatom, hogy a villalétet én viseltem a legjobban. Tudatosan próbáltam megőrizni a nyugalmamat, nem belecsúszni a drámákba, és kívülről szemlélni az eseményeket. Ez azonban egyáltalán nem volt egyszerű. Egy ilyen közegben minden rezdülés felerősödik, minden szó súlyosabbá válik, a bezártság és a folyamatos jelenlét pedig komoly lelki terhet ró mindenkire.
Hozzá kell tennem: a szám és az arcom volt az, amire végül minden kiült. A ki nem mondott szavak és gondolatok egyszerűen utat törtek maguknak belőlem – nálam másképp, mint a többi lánynál. Nem hangosan, nem drámaian, hanem csendben. Sikerült korrektül, kívülállóként szemlélnem a többiek cicaharcát, és amiből csak lehetett, tudatosan kimaradtam. Inkább magamra figyeltem.
A lányok előtt és András előtt is úgy kellett viselkednem, hogy közben sokszor egészen mást éreztem belül. András pontosan megérezte, hogy nem vagyok önmagam. Igaza volt. Nem tudtam palástolni, mi zajlik bennem. Véleményem mindig volt – minden helyzetben –, de igyekeztem ezt felnőtt nőként kezelni. Sajnáltam, hogy András érzett bennem valamit, ami elbizonytalanította, és emiatt én is végigizgultam minden egyes napot, amit a villában töltöttem.
Tegnap részt vettünk egy szimpátiajátékban, amelyet fölénnyel nyertem meg. Úgy láttam, Andinál ekkor érkezett el az a pont, amikor már nem tudta nyugodt szívvel nézni, hogy komoly esélyeim lehetnek Andrásnál. Érdekes dolgokat mesélt az életéről – olyanokat, amelyek bennem is aggódó gondolatokat indítottak el, és a megnyilvánulásai időnként ezt még tovább erősítették.
Ki is ő igazán? Sokszor nem értettem.
Az egyik legfurcsább viselkedést nála véltem felfedezni, ezért már nem is tudtam mit mondani arra, amikor a többiek előtt kijelentette:
„Nem attól lesz Andrásnak álomélete, hogy valaki tökéletesen illik hozzá.”– egyértelműen rám utalva.
Nehéz volt megfejteni a gondolatait. De végül nem ezért mentem oda. Azért voltam ott, hogy minél több rózsát begyűjtsek – amit a következő rózsaceremónián meg is tettem.Még egy rózsával több.
A folytatásért nézzétek tovább A Nagy Ő műsorát a TV2-n, hétköznapokon este 20 órától.
Esti Hírlap
Rovatvezető