Megosztás az X-en
Esti Hírlap Global MaxLine - Az új év erről szól.
Nem arról, hogy hibátlanok legyünk, hanem arról, hogy a magunk módján legyünk teljesek.
Ahogy Falk mondta:
„A tökéletes unalmas. Az érdekes történetek az imperfekcióban élnek.”
Talán ez az idei év legfontosabb üzenete.
Nem a naptár ad új esélyt – hanem mi magunk, amikor elhisszük, hogy a saját „hibáinkkal” együtt is képesek vagyunk megváltoztatni mindent.
És amikor nem mások kritizálásával kezdjük az évet, hanem azzal, hogy magunkban teszünk rendet.
Az orvosok egy rendkívül nehéz döntés elé állíthatták Peter Falk szüleit.
Úgy tűnhetett, hogy választaniuk kell egy súlyos betegség kezelése és gyermekük későbbi életminősége között.
Peter ekkor még egészen kicsi volt.
A betegség gyors beavatkozást igényelhetett, ezért a családnak rövid időn belül kellett határoznia.
A műtét után Peter jobb szemét műszemmel pótolták, arca ettől kissé aszimmetrikussá vált.
Gyermekkorában mindez nem feltétlenül jelentett számára különösebb akadályt.
Úgy nőtt fel New Yorkban, mint sok más városi gyerek:
- játszott az utcán,
- iskolába járt,
- élte a mindennapjait.
A műszem idővel természetes részévé vált az életének.
A szórakoztatóipar világa azonban akkoriban más elvárásokat támasztott.
Az 1950-es években az amerikai filmiparban a főszereplőktől gyakran hibátlan, „filmsztár-szerű” megjelenést vártak el, és még a karakterszínészeknél is léteztek kimondatlan minták.
Amikor Peter fiatal felnőttként meghallgatásokra kezdett járni, tapasztalhatta, hogy külseje nem mindig felel meg ezeknek az elvárásoknak.
Ezt megelőzően évekig egy stabil, civil állása volt Connecticut államban, ám a színészet iránti érdeklődése nem hagyta nyugodni.
Huszonéves korában beiratkozott egy színi képzésre, ahol egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy tehetséges, intenzív jelenléttel rendelkező színész.
Ennek ellenére sok meghallgatáson nem kapott lehetőséget, ami feltehetően a korszak szigorú, felszínes elvárásainak is köszönhető volt.
Mégsem hagyta abba.
Színházi előadásokban, kisebb tévés munkákban, nyári társulatokban vállalt szerepeket – mindenben, ami közelebb vitte a pályához.
1960-ban fordulat következett be: szerepet kapott a Murder, Inc. című filmben, majd rövid időn belül Oscar-jelölést is kapott.
A következő évben a Pocketful of Miracles című filmért ismét jelölték.
Peter azonban nem elégedett meg a mellékszerepekkel.
Egy olyan karaktert keresett, amelyben önmaga lehet – a maga esendőségével együtt.
A hatvanas évek végén egy új televíziós krimisorozat előkészületei során lehetősége nyílt arra, hogy beleszóljon a főhős megformálásába.
A figurát eredetileg hagyományos, magabiztos rendőrnek tervezték, de Peter egy egészen más irányt képzelt el.
Azt javasolta, hogy a nyomozó ne legyen hősies alkat:
- viseljen kopott ballonkabátot,
- mozogjon kissé esetlenül,
- legyen szórakozott,
- sőt, látszólag jelentéktelen.
Így született meg Colombo hadnagy alakja.
A sorozat 1968-ban egy tévéfilmmel indult, majd 1971-től önálló szériává vált, és világszerte népszerű lett.
A nézők hamar megszerették a látszólag ártalmatlan nyomozót, aki valójában rendkívül éles eszű volt.
Peter Falk ezért az alakításért négy Emmy-díjat nyert, és a karakter egészen a 2000-es évek elejéig vissza-visszatért.
Az a testi sajátosság, amelyről sokáig azt hihették, hogy hátrányt jelenthet számára, végül egy ikonikus figura részévé vált.
Amikor Peter Falk 2011-ben, 83 éves korában elhunyt, világszerte emlékeztek rá.
Nem feltétlenül a klasszikus értelemben vett filmsztárként, hanem olyan művészként, aki a saját adottságaiból teremtett maradandót.
Élete és még sok más emberé azt példázza, hogy a nehézségek nem mindig visszalépések.
Amikor bezárul egy ajtó, gyakran kinyílik egy másik.
„Aki jól él, annak lelke mélyén a tiszta forrás mindig buzog.
A legjobb kozmetikusunk bennünk él: belülről tünteti el a ráncainkat, és még öregkorunkban is derűssé varázsolja a tekintetünket.
Mert a lélek kiül az arcra.”
(Müller Péter)
Esti Hírlap GlobalMaxline cikk.