Megosztás az X-en
Karácsony közeledtével újra felmerülnek a legősibb kérdések: honnan jöttünk, mi volt a világ előtt, és hogyan született meg a fény. Egy matematikus-teológus és a Nulladik Tér elmélete között kibontakozó párbeszéd most különös módon köti össze a tudományt és a hitet — talán közelebb hozva azt a pillanatot, amikor megértjük: a fény bennünk jön a világra.
Karácsony közeledtével az ember szíve mindig egy kicsit visszafordul a kezdetekhez. Talán mert a fény ünnepe nem csupán egy történelmi esemény. Karácsony a világ újjászületésének ünnepe. A pillanaté, amikor a fény belép az időbe.
Ebben az időszakban gyakrabban tesszük fel a nagy kérdéseket:
„Miért vagyunk itt?
Honnan jöttünk?
És mi történt azelőtt, hogy minden elkezdődött?”
Nem sokkal ezelőtt leültem beszélgetni egy emberrel, aki egyszerre matematikus és teológus: Nagy Zoltánnal. Úgy gondoltam, ő az, aki leginkább képes összekötni azt, ami régóta bennem él tudományos struktúrákban — a Nulladik Tér és az Antitér elméletét — azzal, amit a hit és a teológia mond a Teremtésről.
A beszélgetés egyetlen egyszerű kérdéssel indult:
– Zoli… mi volt a világ előtt?
Ő elmosolyodott, és egy pillanatig hallgatott.
„Tudod, Kamilla… ezt a kérdést valójában minden ember felteszi. Még ha nem mondja ki hangosan, akkor is ott él benne. A világ előtti csend.”
Éreztem, hogy ez a beszélgetés más lesz, mint amit vártam.
A Nulladik Tér — a végtelen gondolat
„A Nulladik Tér számomra az a hely — ahol minden lehetséges, mielőtt még bármi formát kapna. Nem idő, nem anyag, nem fény. Inkább… egyfajta végtelen gondolat” — mondtam neki.
„Igen” — felelte lassan. „Ez nagyon közel áll a teológiához. A Bibliában az szerepel: ‘Kezdetben volt az Ige.’ Az Ige, a Logosz — ez nem szó, hanem értelem. Gondolat. Rendezettség. Sok teológus szerint az Ige nem más, mint az a tudati állapot, amelyből az univerzum megszületett.”
„Akkor az Ige és a Nulladik Tér…?” — kérdeztem.
„Nemhogy nem mondanak ellent egymásnak — talán ugyanazt írják le. Csak két különböző nyelven.”
Ez a mondat megállította bennem az időt.
Az Antitér — az első hullám, a fény születése
„És az Antitér?” — folytattam.
„Nálam ez az első mozdulat. Az a rezgés, amelyben a fény megszületik. A gondolat cselekvéssé válik.”
„A teológiában ezt úgy mondjuk: ‘Legyen világosság.’ A fény megszületése nem fizikai esemény volt, hanem kozmikus változás. A teremtés első pillanata — az első hullám.”
„Pontosan. Az Antitér az első hullám. A Nulladik Tér végtelen csendjéből az első mozdulat. A teremtés ritmusa.”
Zoli ekkor elmosolyodott:
„Tudod, miért fontos ez karácsony közeledtével? Mert karácsony tulajdonképpen az első fény születésének emlékezete. A világ első világosságáé.”
A világ kezdete — tudomány és hit párbeszéde
Egyszer csak megkérdezte:
„Mondd csak, Kamilla… amikor azt mondod: Nulladik Tér, mire gondolsz valójában? Fizikára? Istenre? Térre? Tudatra?”
Elhallgattam. A kérdés túl nagy volt.
„Arra — feleltem — hogy a világ több annál, amit látunk. Hogy a tér nem üres, hanem információ. Hogy valami bennünket meghaladó, mégis velünk összefüggő rendből született minden.”
„Akkor a te Nulladik Tered nagyon is összhangban van a teológiával. A vallás mindig is azt tanította, hogy a teremtésnek van rendje, értelme, eredete. Hogy a fény nem véletlen, és hogy az ember része a történetnek.”
A szobában ünnepi csend lett.
„És szerinted… az ember hol van ebben az egészben?” — kérdeztem.
„A két tér között. Az ember az a lény, aki képes visszatekinteni a Nulladik Térbe, és belelépni az Antitérbe. Mi vagyunk a kapu a gondolat és a cselekvés között. Ez a karácsony üzenete is: a fény bennünk születik meg újra.”
A kérdés bennünk él tovább
Ahogy kiléptünk a hideg decemberi estébe, Zoli halkan hozzátette:
„Lehet, hogy a Nulladik Tér és az Antitér nemcsak a világ eredetét írja le — hanem azt is, hogy mi a helyünk benne.”
„És mi az?” — kérdeztem.
„Hogy a fény bennünk jön a világra. Ez a karácsony igazi értelme.”
Aznap este sokáig álltam az ablaknál. Néztem a kis fényeket, ahogy vibrálnak, és azon gondolkodtam:
„Mi van akkor, ha a tudomány és a hit soha nem is álltak egymással szemben? Mi van, ha a világ kezdete ugyanaz — csak mindegyikünk másképp nevezi?”
A Nulladik Tér és az Antitér ekkor mintha párbeszédbe lépett volna a hittel.
És ahol fény születik — ott valami új kezdődik.
Mi jön 2026-ban? — A vihar előtti csend
Az elmúlt napok kommentjei — a düh, a kíváncsiság, a hitetlenkedés, a támadások és a lelkes kérdések — mind arra mutattak rá:
„Az emberek igenis kíváncsiak arra, mi van a tér és idő mögött. Akár bevallják, akár nem.”
Ezért most nem ígérek sem évet, sem dátumot. Valami sokkal nagyobbat ígérek:
Egy sorozatot.
„Egy sorozatot, amely minden felmerült kérdést — még a legkellemetlenebbeket is — kibont, szétszed és megvizsgál.”
A következő részek:
- tudományos magyarázatokat,
- filozófiai értelmezéseket,
- kozmológiai párhuzamokat,
- teológiai gondolkodást,
- és személyes, emberi összefüggéseket
fognak vizsgálni.
„Ez nem állítás. Nem dogma. Nem kinyilatkoztatás. Ez egy gondolatsor. Egy kérdezés. Egy kísérlet. Egy kutatási folyamat.”
És szeretném, ha a közönség nem csak olvasná — hanem velem együtt gondolkodna, vitatkozna, hozzászólna, kérdezne, akár cáfolna is.
„Mert így épül fel az, amit Nulladik Térnek neveztem el: egy dialógustér, ahol nem az a fontos, ki hisz és ki nem — hanem az, hogy merünk-e újra kérdezni.”
A folytatás tehát már elindult.
Benned is, bennem is.
Minden kérdésben, amit feltettetek.
A következő cikk innen indul majd:
nem válasszal, hanem újabb provokációval.
Folytatás hamarosan…