Megosztás az X-en
Spanyolország középső részén, a Madridtól alig kétórányi útra fekvő Talavera de la Reina mellett egy új korszak kezdődik. A Facebook anyavállalata, a Meta óriási, közel 200 hektáros adatközpont-campust épít a város határában. A projektet a spanyol kormány „különleges jelentőségűnek” minősítette, így a tervezés és engedélyezés villámgyorsan halad. Az ígéretek látványosak: több százmillió eurós befektetés, új munkahelyek, nemzetközi figyelem, a digitális gazdaság betörése egy addig elmaradott régióba.
Ám miközben a hivatalos kommunikáció a gazdasági fellendülést hirdeti, egy kérdés minduntalan visszhangzik: miből lesz elég víz egy olyan létesítmény fenntartására, amelynek évente több százmillió liter hűtővízre lehet szüksége – Európa egyik legszárazabb régiójában?
A modernizáció ígérete
Talavera de la Reina évtizedek óta küzd a gazdasági lemaradással, az elvándorlással és a magas munkanélküliséggel. A Meta beruházása helyi politikusok szemében olyan lehetőség, amely egyszerre hoz presztízst, technológiai fejlődést és stabil munkahelyeket.
A projekt első szakaszában mintegy 250 állandó állás jöhet létre, a kivitelezés során pedig további több száz ideiglenes munkásra lesz szükség. Az infrastrukturális fejlesztések – új villamos alállomás, ipari zónák bővítése, közlekedési kapcsolatok fejlesztése – mind azt sugallják: a digitális gazdaság megérkezett a térségbe.
Az adat láthatatlan vízlába
Az adatközpont azonban nem csak áramot igényel. A szerverek hűtése folyamatos vízellátást követel, különben a rendszerek egyszerűen túlmelegednek. Egyes becslések szerint a talaverai campus éves vízfelhasználása elérheti a 600–700 millió litert – ez akkora mennyiség, amellyel egy egész közepes várost el lehetne látni.
Ez a vízigény különösen érzékeny kérdés, hiszen Castilla-La Mancha régióját az utóbbi években súlyos aszályok sújtották. A gazdák öntözőrendszerei már most is akadoznak, a folyók vízszintje csökken, a klímaváltozás pedig egyre hosszabb és szárazabb nyarakat hoz.
Kinek a szomja a fontosabb?
A beruházás körüli vita így nem pusztán technológiai vagy gazdasági kérdés, hanem társadalmi és környezeti dilemmává vált. Ha a régió vízkészlete véges – és a kutatások szerint az –, akkor kinek a szomját oltják először?
-
A gazdákét, akik generációk óta a földekből élnek?
-
A városlakókét, akiknek alapvető joga a biztonságos vízellátás?
-
Vagy a szerverekét, amelyek a világ másik végén posztolt fotókat, videókat és mesterséges intelligencia számításokat tartanak életben?
A Meta szerint a beruházás korszerű, takarékos technológiákkal működik majd, és minimalizálja az ivóvíz használatát. De a kritikusok szerint a valóságban a számok makacs dolgok: ekkora létesítmény soha nem lehet „vízmentes”, és a szárazság sújtotta régióban minden liter számít.
A gazdasági haszon és a környezeti ár
Az adatközpont hívei szerint a projekt nem csak munkahelyeket teremt, hanem Spanyolországot is bekapcsolja a globális digitális infrastruktúra vérkeringésébe. Egy ilyen központ vonzza a további technológiai beruházásokat, kutatási együttműködéseket, és hosszú távon a gazdaság motorja lehet.
Ám az ellenzők felteszik a kérdést: mi haszna a digitális oázisnak, ha közben a környék élhetetlenné válik? Ha a gazdák tönkremennek, a fiatalok ismét elköltöznek, a víz pedig hiánycikké válik, akkor milyen jövőt épít a Meta?
Európa dilemmája
A talaverai történet több, mint helyi ügy. Szimbolikusan mutatja azt az európai dilemmát, amelyben a kontinens egyensúlyoz: hogyan lehet egyszerre digitális nagyhatalom és környezettudatos térség? Mennyit ér a „felhő” mítosza, ha mögötte kiszáradt folyók és repedezett földek vannak?
A jövő ára talán nem is az eurókban vagy munkahelyekben mérhető, hanem abban, hogy mennyi vizet engedünk a szervereknek – és mennyit hagyunk magunknak.
A Meta spanyolországi óriásadatközpontja egyszerre hoz ígéretet és veszélyt. Ígéretet a fejlődésre, a modernizációra, a nemzetközi beágyazódásra. De veszélyt is – a vízhiány súlyosbodására, a helyi közösségek kiszolgáltatottságára, a természet további terhelésére.
A kérdés tehát nem csak Talavera vagy Spanyolország ügye. Ez a jövő egyik legfontosabb dilemmája: mennyi vizet vagyunk hajlandóak feláldozni a digitális kényelmünkért?