Megosztás az X-en
„Egyetlen permetezés több ezer rovart pusztít el, de a szúnyogpopuláció másnapra visszaáll. A deltametrin hatásossága megkérdőjelezhető, miközben a kutatások szerint a szer idegrendszeri károsodást és fejlődési rendellenességeket is okozhat.”
Magyarországon évek óta visszatérő, nyáron különösen felfokozott téma a szúnyoggyérítés. A legújabb vitát a PAN Europe (Pesticide Action Network Europe) jelentése robbantotta ki, amely szerint az itthon is használt deltametrin súlyos egészségügyi és ökológiai kockázatokat hordozhat. A rovarölő szer a kutatások alapján idegrendszeri károsodást, fejlődési rendellenességet, sőt, egyes esetekben hormonális problémákat is előidézhet.
A kérdés azonban nem egyszerű: miközben a környezetvédők a kémiai gyérítés teljes visszaszorítását sürgetik, a szakmabeliek szerint jelenleg nincs ennél hatékonyabb, széles körben bevethető megoldás.
Mi a gond a deltametrinnel?
A deltametrin a piretroidok közé tartozik, amelyekről több nemzetközi kutatás kimutatta, hogy:
- állatkísérletekben neurológiai és májkárosodást okozhatnak,
- terhesség alatt a magzati fejlődést veszélyeztethetik,
- epidemiológiai vizsgálatok alapján hozzájárulhatnak a gyermekkori ADHD és kognitív zavarok kialakulásához.
A probléma különösen azért aggasztó, mert a szer nemcsak a szúnyogokat pusztítja: minden repülő rovarra mérgező. Így a hasznos fajokat – például beporzókat – is megtizedelheti, és a táplálékláncban tovagyűrűző hatást válthat ki.
A hatékonyság kérdése
Bár a lakosság gyakran megnyugszik, ha látja a permetező autót, kutatások szerint a kémiai gyérítés alig érinti a szúnyogpopulációt. Egy-egy permetezés után másnapra ugyanannyi szúnyog kel ki újra, miközben a mellékhatásként elpusztított rovarok száma jóval magasabb.
Ráadásul a szúnyogok egy része – köztük a tigrisszúnyog – más napszakban aktív, így a permetezések gyakran teljesen hatástalanok ellenük. Már kimutatták azt is, hogy egyes fajok genetikai rezisztenciát fejlesztettek ki a deltametrinnel szemben.
A cégek és a szabályozás álláspontja
A szúnyoggyérítést hazánkban főként a katasztrófavédelem koordinálja, a kivitelezést évek óta ugyanaz a konzorcium végzi. A szolgáltatók szerint a kijuttatott mennyiség minimális, és nem jelent valós egészségügyi kockázatot.
A szakértők ugyanakkor elismerik: a módszer nem szelektív, és szükség lenne több független kutatásra arról, milyen hatással van a hazai ökoszisztémára és a lakosság egészségére.
Lehetséges kiutak:
- Biológiai gyérítés – például lárvairtás, ami jóval célzottabb és környezetbarátabb, bár költségesebb és szakértelmet igényel.
- Lakossági szerepvállalás – a házak körül található vízgyűjtők megszüntetése (vödrök, hordók, pangó pocsolyák), mert ezek a legfontosabb tenyészőhelyek.
- Helyi alapú döntéshozatal – a települések saját szúnyogmonitorozás alapján dönthessenek a szükséges beavatkozásról.
- Transzparens kutatások – független, hazai vizsgálatok szükségesek a valós kockázatok feltérképezésére.
Abban a legtöbb kutató egyetért, hogy a jelenlegi rendszer fenntarthatatlan. A kémiai gyérítés drága, környezetkárosító, és hosszú távon kevéssé hatékony. Ugyanakkor a biológiai módszerekre való teljes átállás időt, pénzt és szervezeti változtatásokat igényelne.
A közös nevező talán ott lehet, hogy a szúnyogirtás kérdése nem pusztán szakmai-technikai ügy, hanem társadalmi együttműködést igényel. Ahogy Garamszegi László Zsolt ökológus fogalmazott: a jövő nem abban van, hogy központi gyérítéstől várjuk a csodát, hanem abban, hogy mindenki felelősséget vállal a saját környezetéért.
A vita valódi aktualitása 2025 tavaszán kezdődött (PAN Europe jelentés, EU kérelmek), és 2025 nyarán (július) vált markánsan közéleti témává Magyarországon.