Megosztás az X-en
Sokan a béke felcsillanását remélték, mégis csak újabb bizonytalansággal zárult Donald Trump és Vlagyimir Putyin alaszkai találkozója. A világ szeme Anchorage-re szegeződött, de az esemény inkább emlékeztetett egy gondosan megrendezett színházi előadásra, mint valódi diplomáciai fordulópontra.
A színpadon két vezető, a nézőtéren Európa
Az amerikai elnök és az orosz államfő órákon át tárgyalt egymással. A háttérben a háború árnyéka, a fronton tovább fogyó emberéletek, a közönség soraiban pedig az európai vezetők, akik csak utólag kaptak rövid tájékoztatást. A kontinens, amely eddig a legnagyobb gazdasági és katonai terheket viselte, most statisztaszerepre kényszerült.
A látszat békéje
A tárgyalás után mosoly és kézfogás, békéről szóló mondatok és kölcsönös meghívások hangzottak el. Ám minden mozdulat inkább az optikának szólt, semmint a frontvonalon küzdőknek. A valóság az, hogy az orosz hadsereg újabb területeket tart kézben, miközben Ukrajna egyre nehezebben pótolja az ember- és eszközveszteségeket.
Amerika számol, Európa fizet
Washingtonban nyilvánvalóvá vált: az Egyesült Államok geopolitikai fókusza áthelyeződik. Az ukrán háború költségeinek nagy részét immár Európára bíznák, miközben Amerika Kína felemelkedésére készül. Az uniós államoknak ezért saját költségvetésükből kell egyre több fegyvert és támogatást biztosítani, sokszor a mezőgazdasági és szociális kiadások rovására.
Putyin türelme, Trump óvatossága
A Kreml ura magabiztosan érkezett, a Fehér Ház vezetője óvatosan lavírozott. A háromórás megbeszélés után mégis minden ott folytatódott, ahol előtte abbahagyták: az oroszok nem engednek a területekből, az amerikaiak pedig nem adják fel a nagyhatalmi játszmát. A közös sajtótájékoztatón elhangzó mondatok között nem a megállapodás, sokkal inkább a kölcsönös türelem és a külvilág felé mutatott látszat volt a közös nevező.
A történelem késik
Alaszka nem lett a béke földje. Nem született tűzszünet, nem rajzoltak új térképet, és nem hangzott el egyetlen olyan mondat sem, amely valódi változást ígért volna. A történelemkönyvekbe így nem ez a nap kerül be, hanem a hiány, amelyet maga után hagyott.
A világ tovább vár. Európa fizet, Ukrajna vérzik, Amerika számol. És a történelem – legalábbis most – még nem kezdődött új fejezetbe.