Megosztás az X-en
A lakáspiacon máris érezhető a nyomás. Alig hirdették meg az Otthon Start programot, a kereslet megugrott, és a szakértők szerint akár 10–20 százalékos áremelkedést is hozhat a következő hónapokban. De vajon valóban segít-e ez a program azoknak, akiknek szánták – vagy éppen ellenkezőleg: még távolabb sodorja őket az álomotthontól?
Kedvezmény a fiataloknak – lehetőség az eladóknak
Az Otthon Start program célja, hogy az első lakásvásárlók végre megkapják az esélyt a belépésre. Alacsonyabb kamatok, állami támogatás, szülők bevonhatósága – jól hangzik. A piaci reakciók azonban egészen más irányt mutatnak: eladók tömegei emelik az árakat, a hirdetések frissülnek, és újra megjelenik az a régi mondat: „most kell gyorsan venni, mert holnap még drágább lesz”.
A lakáspiac azonnal reagál a politikai és gazdasági döntésekre. És ahol hirtelen pénz jelenik meg, ott hirtelen infláció is. Az Otthon Start így – minden jó szándék ellenére – olyan hatást válthat ki, amely még tovább növeli az árakat. Az első lakásosok megint csak reménykedhetnek, míg a tőkeerősebb vevők vagy a befektetők gyorsan előnyt kovácsolnak.
Lakásáremelkedés = társadalmi szakadék?
A magyar lakásárak az elmúlt tíz évben már így is elszakadtak a reálbérektől. A támogatási programok rendszerint fűtik a keresletet, de kínálat nélkül ez mindig az árak növekedéséhez vezet. Most sem épülnek tömegesen új lakások, nincs bérlakásprogram, és a szociális lakhatási rendszer is gyakorlatilag eltűnt.
Ebben a környezetben a támogatások gyakran nem a hozzáférést bővítik, hanem az árakat emelik. És miközben a kormány az „otthonteremtés évéről” beszél, sokaknak még a bérlakás is luxus marad. A szülői segítség, a tőke, az örökség egyre inkább belépési feltétel – nem csak előny.
Lefelé csorgó haszon vagy felfelé épülő lufi?
A közgazdaságtanban gyakran emlegetett fogalom a „trickle-down” hatás – vagyis hogy ha a gazdagabbak nyernek, abból előbb-utóbb mindenki profitál. A lakáspiacon ez éppen fordítva működik: az állami támogatás hatására felmegy az ár, a gazdagabbak újabb lakást vesznek, az átlagemberek pedig messzebb kerülnek még az első lépcsőfoktól is.
Minden program annyit ér, amennyit a hatása mutat. És ha a hatás az, hogy a lakások ára nő, miközben a fiatalok továbbra sem tudnak vásárolni, akkor ideje újra átgondolni, mit is jelent az otthonteremtés ma Magyarországon.
Szerkesztőségi vélemény
A lakhatás nem kiváltság, hanem alapvető szükséglet. Egy jól működő, átlátható és szociálisan érzékeny állam nem hagyhatja, hogy a fiataloknak csak hitelből vagy örökségből legyen esélyük lakáshoz jutni. Az Otthon Start önmagában nem ördögtől való – de ha azonnali áremelkedést okoz, akkor többet árt, mint használ. Egy felelős kormány nemcsak pénzt ad, hanem szabályoz is – hogy a lakás valóban otthon lehessen, ne spekulációs eszköz.
Európa több országában működnek valódi szociális lakásrendszerek. Ausztriában az önkormányzati bérlakások aránya Bécsben például meghaladja a 40%-ot, és ezek nem „szegénylakások”, hanem jól karbantartott, tisztességes otthonok, ahol középosztálybeli családok is laknak. Hollandiában a bérlakásszektor erős, és szabályozott piaccal működik. Németországban a lakbérek befagyasztását és szabályozását is alkalmazzák, hogy megelőzzék a spekulációt és a kiszorítást.
Ezekben az országokban az állam nemcsak támogat, hanem aktívan beleszól a lakáspolitikába: szabályoz, bérlakást épít, korlátozza az áremelkedést – és nem hagyja, hogy a lakás pusztán befektetési eszközzé váljon. A cél ott nem a gyors profit, hanem a méltó lakhatás biztosítása.
Magyarországon is ideje lenne feltenni a kérdést: ha másoknak sikerül, nekünk miért nem? Miért nincs országos bérlakásprogram? Miért nem építünk hosszú távon fenntartható lakhatási rendszert?
Otthonhoz juttatni valakit nem csak anyagi támogatás kérdése. Hanem politikai akaraté.