Megosztás az X-en
A nemzetközi biztonságpolitikai helyzet alakulását egyre nagyobb figyelem övezi, különösen az orosz–kínai együttműködés és annak esetleges európai következményei miatt. A kérdés, hogy valóban szövetségről van-e szó, illetve mennyire reális egy orosz katonai akció a NATO határain belül, komoly szakmai vitákat vált ki.
Nincs hivatalos katonai szövetség Kína és Oroszország között
Bár Oroszország és Kína kapcsolata szorosabbá vált az elmúlt években, jelenleg nem beszélhetünk formális katonai szövetségről. Nincs kölcsönös védelmi paktum, és sem közös parancsnoki struktúra, sem hadgyakorlat-sorozat nem támasztja alá, hogy e két ország aktívan és összehangoltan készülne katonai lépésekre harmadik fél, például Európa ellen.
A kínai vezetés álláspontja szerint az együttműködés célja a multipoláris világrend erősítése és a nemzetközi jog védelme. Ugyanakkor elemzők arra figyelmeztetnek, hogy Kína és Oroszország geopolitikai érdekei gyakran fedik egymást, különösen az Egyesült Államokkal szemben.
A NATO és európai vezetők figyelmeztetései
Az orosz katonai fenyegetés lehetősége ugyanakkor nem zárható ki a jövőben, főleg akkor, ha Oroszország sikerrel jár Ukrajnában. Radosław Sikorski lengyel külügyminiszter szerint: „Amennyiben Ukrajna elveszíti a háborút, és Oroszország megszerzi az ottani erőforrásokat, az évtized végére Európának fel kell készülnie egy orosz támadás lehetőségére.”
Hasonló véleményt fogalmazott meg több NATO-tábornok és a volt német védelmi miniszter is. Ezek a vélemények ugyanakkor nem jelentenek konkrét hírszerzési riasztást, inkább a hosszú távú kockázatokra való figyelemfelhívást szolgálják.
Oroszország jelenlegi kapacitásai
A legtöbb szakértő egyetért abban, hogy Oroszország jelenleg nem képes komolyabb támadó hadműveletet indítani egy NATO-tagállam ellen. Az ukrajnai háborúban az orosz hadsereg jelentős veszteségeket szenvedett, és számos elemzés szerint még az ukrán front stabilizálása is külső (pl. iráni vagy észak-koreai) támogatás nélkül nehezen megy.
Ugyanakkor hiteles információk szerint Oroszország továbbra is gyárt és raktároz új katonai eszközöket, amelyeket potenciálisan egy későbbi konfliktusban kívánna bevetni. Ez a kapacitásépítés nem ritka hadviselő államok esetében, de aggodalomra adhat okot.
Az EU és NATO válasza
Az európai országok többsége már megkezdte saját védelmi képességeinek erősítését. Az EU 2025-ben elfogadta a „ReArm Europe” keretprogramot, amely jelentős pénzügyi forrásokat biztosít a fegyverkezésre és a védelmi ipar bővítésére.
Egyre többször hangzik el az igény az európai stratégiai autonómiára, vagyis arra, hogy Európa – akár az Egyesült Államoktól függetlenül is – képes legyen megvédeni saját határait és érdekeit.
Konklúzió
Jelenleg nincs bizonyíték arra, hogy Kína és Oroszország közösen katonai akciót tervezne Európa ellen, ugyanakkor az orosz hadsereg hosszú távú potenciálja és az Ukrajna elleni háború kimenetele valóban befolyásolhatja az európai biztonsági helyzetet.
Az EU és NATO megelőző intézkedései – mint a haderőfejlesztés és a stratégiai előretervezés – nem pánikkeltés, hanem előrelátó biztonságpolitikai lépések egy egyre kiszámíthatatlanabb geopolitikai környezetben.