Megosztás az X-en
Írni veszélyes lett. Nem a szó hagyományos értelmében. Nem arról van szó, hogy valaki rossz kritikát kap, vagy nem olvassák. Hanem arról, hogy egy mondatért, egy gondolatért, egy bejegyzésért éveket lehet kapni – börtönben, táborban, távollétben. És nem a 20. századi Szovjetunióban, hanem most. Ma.
Borisz Akunyin, a világhírű orosz író, akinek nevéhez az „Erast Fandorin” történelmi krimik kötődnek, most 14 év szabadságvesztést kapott egy moszkvai katonai bíróságtól – távollétében, védelem nélkül, zárt ajtók mögött. Az első négy év börtön lenne, a többi tíz szigorított munkatábor. Nem regény, nem fikció. Ítélet.
A szó hatalma – és félelme
Akunyin évtizedek óta az orosz kultúra egyik meghatározó alakja. Műveiben soha nem volt direkt politizálás, de volt benne stílus, kritikai gondolkodás és – talán ez a legveszélyesebb – szabadság. Az a fajta szellemi mozgástér, amit a rendszer nem tűr. Ami gyanússá válik, ha nem hajlong.
A vádak szerint:
- támogatta a „terrorizmust” egy Telegram-bejegyzésben,
- nyíltan kritizálta az orosz inváziót,
- bátorította az orosz katonákat, hogy ne vegyenek részt a háborúban,
- nem jelölte „külföldi ügynökként” magát a posztjai alatt.
Ez elég volt a 14 évhez.
Jogállamiság szerszámosládában
Az ítélet nem csak a szerzőnek szól. Nem csak neki fáj. Ez egy üzenet. Egy figyelmeztetés minden írónak, újságírónak, tanárnak, vagy épp egyszerű polgárnak: a véleményed ára van. És ez az ár börtön lehet, száműzetés, elhallgattatás.
A „külföldi ügynök” törvény, amit évekkel ezelőtt még sokan nevetségesnek tartottak, mára precíz politikai fegyver lett. A közéletből nemcsak kizárni lehet vele embereket, hanem bíróság elé állítani, eltüntetni is. És ha nem vagy jelen – az se baj. Akkor ítélnek el nélküled.
Mi marad ilyenkor?
Marad az irodalom. Marad a gondolat. Marad az a típusú remény, ami nem csillog túl harsányan, de makacsul ott pislákol minden mondat végén. Akunin most azt írta, hogy „2043-ban újra jelentkezik”, utalva a büntetés hosszára. Ez egyszerre volt keserű vicc és véresen komoly állásfoglalás.
És marad nekünk is a kérdés:
Lehet-e írni egy ország ellen úgy, hogy közben érte írsz?
És hogy egy toll, ha nem is erősebb a kardnál, de jobban megijeszt, mint gondolnánk.
Borisz Akunyin jelenleg az Egyesült Királyságban él, így az ítélet – legalábbis egyelőre – nem hajtható végre. De ez a tény nem csökkenti az ítélet súlyát. Sőt, talán éppen az mutatja meg leginkább a rendszer természetét, hogy még a határokon túlra is üzenni akar: a félelem nem ismer országhatárokat. Az elnémítás szándéka nem áll meg a repülőtéri kapunál.