Megosztás az X-en
A legtöbben, amikor félvezetőkről, chipekről vagy technológiai innovációról olvasunk, a jövőbe tekintünk: gyorsabb telefonok, okosabb autók, még kompaktabb gépek. De most egy olyan problémára bukkantam, ami sokkal kevésbé látványos, mégis az egész iparág alapjait rengetheti meg. És őszintén: megdöbbentett.
Nem a szokásos „chiphiány” típusú hír ez. Nem arról van szó, hogy valami gyár Kínában bezárt, vagy hogy éppen új szankciók jönnek. Hanem arról, hogy a klímaváltozás közvetlenül veszélyeztetni kezdi azt az alapanyagot, amire a chipek világa épül: a rezet.
Réz. Ennyi? Igen, de életfontosságú
Réz nélkül nincs áramvezetés. Nincs áramkör. Nincs chip. Minden egyes alaplapban, szenzorban, okoseszközben ott van a réz – szerényen, láthatatlanul, de nélkülözhetetlenül. És most ez az anyag került célkeresztbe, méghozzá nem gazdasági, hanem környezeti okokból.
Egy friss nemzetközi jelentés szerint a globális rézkitermelés jelentős része olyan területeken zajlik, ahol a következő évtizedben drasztikus vízhiányra lehet számítani. Például Chilében, amely a világ egyik legnagyobb rézexportőre. Márpedig a bányászat vízigényes – nagyon. Ha nincs víz, nincs kitermelés. Ha nincs kitermelés, nincs alapanyag. És innen indul az a dominó, amit mi csak hónapokkal később érzünk meg egy "késik a laptopom" vagy "elszállt az ár" formájában.
Technológiai forradalom – vízre építve?
Belegondoltam abba, milyen ironikus ez. A mesterséges intelligencia korát éljük. Az autók önvezetnek, a telefonok hallgatnak minket, a hűtőnk rendel helyettünk. De az egész mögött ott van egy nyersanyag, ami a természet szeszélyének van kitéve. Ez nem technológiai kérdés. Ez túlélési kérdés. A világ technológiai fejlődése olyan lábakon áll, amelyek kezdik elveszíteni a talajt – és most nem képletesen, hanem szó szerint: a víz alól.
Mi jöhet?
Ha a jelentések igazak, 2035-re a chipgyártás közel harmada lehet közvetve kitéve az éghajlatváltozás okozta rézhiánynak. És most ne gondoljunk csak mobilokra vagy gépekre. A kórházi eszközök, az elektromos hálózatok, a védelmi rendszerek – mind érzékenyek erre.
Lehet, hogy újra kell gondolni, mit jelent a fenntartható technológia. Mert nemcsak a fogyasztásban kell környezettudatosnak lennünk, hanem az előállításban is. Megbízható, vízfüggetlen, újrahasznosítható nyersanyagokkal. Különben csak újraalkotjuk ugyanazt a törékeny rendszert – csillogóbb kivitelben.
Egy személyes gondolat a végére
Sokszor azt hisszük, hogy a jövő biztos, mert az innováció magabiztos. De most úgy érzem: a jövő nem technológiai, hanem természeti kérdés is. És nekünk, akik figyelünk, írásban és gondolatban is, kötelességünk felhívni a figyelmet azokra a dolgokra, amik még csendesek – mielőtt túl hangosak lesznek.