Megosztás az X-en
Évek óta tart a diplomáciai hullámvasút Ukrajna uniós közeledése körül. A háború kitörése után az EU történelmi gyorsasággal adott tagjelölti státuszt Kijevnek, ám a csatlakozási tárgyalások megkezdése – legalábbis eddig úgy hittük – az összes tagállam jóváhagyásától függött. Most viszont kiderült: ez nem így van. És ez radikálisan átírhatja a játékszabályokat – különösen Magyarország számára.
Nem kell egyhangúság? Akkor mire alapoztuk a vétópolitikát?
Olha Stefanishyna, Ukrajna európai integrációért felelős miniszterelnök-helyettese egy friss interjúban világossá tette: az EU alapszerződése és a vonatkozó dokumentumok nem követelik meg az összes tagállam támogatását a tárgyalások technikai megkezdéséhez. Ez azt jelenti, hogy Magyarország „vétója” nem jogilag kötelező erejű, hanem politikai eszköz – amolyan jelzésértékű fék, de nem zárral ellátott kapu.
Ez a kijelentés lényegében kihúzza a szőnyeget a magyar kormány alól, amely évek óta az uniós egyhangúságra hivatkozva akadályozza Ukrajna előrelépését, különböző – részben valódi, részben belpolitikai céllal kreált – kifogásokkal. Ha viszont az unió elkezdi értelmezni saját szabályait politikamentesen, akkor Budapest stratégiája könnyen pattanásig feszített szimbolikává válhat.
Dánia a startvonalnál – de nem vár
Júliusban Dánia vette át az EU Tanács soros elnökségét, és láthatóan nem kívánja tovább húzni a kérdést. Már egyeztettek Volodimir Zelenszkijjel, valamint több uniós vezetővel is, és kifejezett céljuk, hogy a csatlakozási tárgyalások technikailag megkezdődjenek még ebben a ciklusban – akár úgy is, hogy az ellenzők politikai aggályait nem tekintik jogilag relevánsnak.
Ez nem pusztán jogi trükközés, hanem türelmi idő végét jelző üzenet azoknak a tagállamoknak, akik a csatlakozási folyamatot eszközként használják belpolitikai kommunikációjukban.
Miért fontos ez Magyarországnak – és miért kockázatos így maradni?
Magyarország az egyetlen tagállam, amely következetesen és nyíltan ellenáll Ukrajna uniós előrelépésének. Ennek indokai sokrétűek: kisebbségvédelem, energetikai és gazdasági kapcsolatok, vagy éppen geopolitikai lavírozás a nagyhatalmak között. Azonban a mostani fejlemény azt jelzi, hogy ez az ellenállás hamarosan elszigetelődéssé válhat.
Ha a tárgyalások megindulnak, Magyarország nem csak veszíthet befolyást, de egyben ki is kerülhet az asztaltól, ahol a jövő Ukrajnáját és annak kapcsolatrendszerét kialakítják. Az uniós közösség pedig észreveheti: a vétózás nem feltétlenül haladásgátló, ha megfelelően értelmezzük a szerződéseket.
Egy korszak vége – új EU-logika?
Ukrajna példája precedenst teremthet: ha egy ország súlyos geopolitikai és biztonsági nyomás alatt áll, az EU nem várhat örökké a belső politikai viták rendezésére. Ez új szintre emelheti az unió működését, és komoly kérdéseket vethet fel arról is, meddig érdemes minden döntést konszenzushoz kötni egy 27 tagú, sokszínű közösségben.
Zárszó helyett: van még beleszólásunk?
A kérdés most már nem az, hogy Ukrajna elindul-e az uniós úton, hanem az, hogy Magyarország része lesz-e ennek a folyamatnak – vagy kívül marad, miközben a többiek továbbhaladnak. A blokk-politika most valódi tétet kapott: befolyást, súlyt és jövőbeni mozgásteret.
És lehet, hogy a válasz – ezúttal – nem Budapesten születik meg.