Van valami különös abban az érzésben, amikor az ember rádöbben: valami egészen idegen halad át a Naprendszerünkön. Nem műhold, nem űrszemét, nem is egy ismert üstökös – hanem egy olyan objektum, ami nem innen származik. Július elején épp ez történt: a csillagászok észleltek egy újabb csillagközi vándort, amelyet 3I/ATLAS néven regisztráltak. Ez mindössze a harmadik ismert objektum, ami bizonyítottan más csillagrendszerből érkezett hozzánk.
Az első ilyen híres látogatót talán sokan ismerik már névről: ʻOumuamua 2017-ben egy szivar alakú, gyorsan mozgó testként sokáig az összeesküvés-elméletek kedvence volt. A második, a Borisov üstökös (2019) már kevésbé volt rejtélyes – de annál látványosabb. Most pedig itt a legújabb vendég.
De miért is ennyire különleges ez?
A 3I/ATLAS nemcsak azért figyelemre méltó, mert egy újabb darab a galaxisból – hanem mert jobban megfigyelhető, mint az elődei. Az eddigi pályaadatai szerint közelebb halad el, lassabb, és az ATLAS (Asteroid Terrestrial-impact Last Alert System) rendszernek köszönhetően korábban kiszúrták.
Ez azt jelenti, hogy sokkal több időnk van vizsgálni. Nemcsak a pályáját, de a fényvisszaverődését, a kémiai összetételét és talán még a por- vagy gáznyomait is. A NASA, az ESO és számos egyetem már ráállt a célpontra.
Vajon mit hoz magával?
A legérdekesebb kérdés mindig az: mit tanulhatunk egy ilyen objektumtól? A csillagközi testek kvázi üzenetek az univerzumból. Bennük lehetnek más csillagrendszerek kőzetei, ősanyag, vagy olyan formációk, amik teljesen eltérnek attól, amit a Földön vagy a Naprendszer többi részén ismerünk.
Talán egy napon még azt is megtudjuk, pontosan honnan indult el. Ha sikerül azonosítani az eredeti csillagot, ahonnan kiszökött, az segíthet megérteni a bolygórendszerek kialakulását, vagy akár a galaktikus migrációs folyamatokat is.
És ami a legszebb az egészben?
Egy ilyen objektum emlékeztet minket arra, mennyire nem vagyunk egyedül. Nem feltétlenül az élet értelmében – de abban biztosan, hogy a világegyetem nem lezárt doboz. Jönnek-mennek dolgok, sziklák, jégdarabok, talán még porfelhők is – és ezek között néha akad egy-egy, amelyik átszeli a Naprendszerünket.
Most épp ilyen történik. És ha minden jól megy, egy teljesen új fejezet nyílhat a kozmikus ismereteinkben.