Megosztás az X-en
Újabb vitát robbantott ki Orbán Viktor az európai döntéshozók között: a magyar miniszterelnök az uniós csúcstalálkozón kijelentette, hogy eljött az ideje annak, hogy az EU elengedje az orosz energiaimport elleni korlátozásokat. Az indoklás szerint a Közel-Kelet növekvő instabilitása beláthatatlan hatással lehet az energiaárakra – és Európa nem engedheti meg magának, hogy egyszerre két fronton is függőségbe sodródjon.
Mi hangzott el pontosan?
Orbán szerint a jelenlegi helyzet „túl kockázatos ahhoz, hogy az EU továbbra is önként mondjon le az egyik legfontosabb energiaforrásáról”. A magyar kormányfő főként az olaj- és gázellátás terén látja veszélyben Európa stabilitását. A Közel-Keleten kialakult geopolitikai feszültségek – különösen az Irán és Izrael közti eszkaláció – ugyanis már most is éreztetik hatásukat a világpiacon, és újabb ugrásszerű árnövekedés várható.
Orbán érvei három pontban:
-
Rezsivédelem: Az orosz energiaimport tilalma szerinte súlyosan érinti a lakossági költségeket, különösen a közép-kelet-európai országokban.
-
Versenyképesség: Az európai ipar már most is nehezen viseli az energiaárak elszabadulását, ez a versenyhátrány tovább nőhet.
-
Realizmus: Orbán úgy látja, hogy „a világ nem úgy működik, ahogy Brüsszel szeretné”, és eljött az ideje, hogy az EU pragmatikusabb külpolitikát folytasson.
Mit mondanak mások?
Az uniós többség egyelőre nem támogatja Orbán álláspontját, sőt: több nyugat-európai ország épp a korlátozások szigorítását sürgeti. Litvánia külügyminisztere szerint „az orosz energia felhasználása gyakorlatilag finanszírozza a háborút”, így bármilyen enyhítés „morális vereséget” jelentene.
A háttérben:
Az EU jelenleg több irányból próbálja diverzifikálni energiaellátását – Norvégia, Azerbajdzsán és az Egyesült Államok LNG-exportja vált alternatívává, ám ezek ára jóval magasabb. Az orosz gáz és olaj olcsóbb, stabilabb forrás lenne, ám erősen politikai árat kell fizetni érte.
Orbán Viktor lépése ismét felszínre hozta az EU belső megosztottságát: míg egyesek szolidaritást és elvi szankciópolitikát hirdetnek, mások – köztük Magyarország – a gazdasági realitást helyeznék előtérbe. A következő hetekben eldőlhet, hogy a gazdasági kényszer vagy a geopolitikai elvek kerekednek felül Brüsszelben.