Megosztás az X-en
A Globál Színház és a Kazán István Kamaraszínház közös koprodukcióban fog megvalósítani 2025 őszén egy különleges zenés produkciót. Erről beszélgetünk a főszerepet alakító Nigériai származású Onix Lan színművésszel.
- Hogyan jött az ötlet egy Louis Armstrongról szóló különleges jazz monodráma megvalósítására?
A leendő darab rendezője Kriszt László vetette fel, még jó pár évvel ezelőtt, de csak idén tudtunk belekezdeni a próbákba.
- Hogy kell mind ezt elképzelni?
Hasonló, mint más zenés színpadi produkciók, de ugyanakkor teljesen más, hiszen itt a próza és az éneklés mellett magas szinten kell tudni trombitálni is.
- Milyen korosztálynak szól ez az egyedi zenés monodráma?
Mindenkinek akik szeretik a jazz zenét, akik szeretik Louis Armstrongot, akik szeretnék megismerni egy nagy amerikai fekete énekest, zenészt, művészt és egy nagyszerű embert.
- Első kérdésem, hogy milyen nyelven lesz bemutatva a zenés produkció?
Magyar nyelven gyakorlunk, de végül a rendező úgy döntött, hogy angol nyelven lesz bemutatva, mert szeretnénk elvinni angolszász országokba is.
- Nem lesz probléma, hogy nem magyar nyelvű lesz az előadás?
Úgy gondolom, hogy nem. Egyrészt Magyarországon sokan beszélik az angol nyelvet, másrészt lesz magyar nyelvű feliratozás, harmadrészt már most érdeklődnek angolszász országokból, ezért döntött így a rendező.
- Milyen kihívás ez számodra?
Nagy, mert ilyen jellegű előadást még nem csináltam. Énekeltem a Gershwin Show-ba, játszottam Shakespeare Szentivánéji Komédiában, Molnár Ferenc művekben, de igy, ilyen összetett produkcióban még nem vettem részt.
- Önmagában is különleges, a Louis Armstrongról szóló jazz monodráma, mitől az még?
Mindentől. Most persze mondhatnám a különleges levelezést, amely a prózai kerettörténetet adja, az egyedi díszletet, az ütős dramaturgiát, a nagyszerű jazz zenéket és talán az én művészi közreműködésemet mégis, az igazi művészi értéket, az a mély emberi ábrázolás adja, amelyet Kriszt László rendező megálmodott.
- Azt gondolnánk, hogy manapság Louis Armstrongot kevesen ismerik.
Az örök klasszikusok mindig időtlenek, mint Ella Fitzgerald, Bing Crosby, Sammy Davis jr, Barbra Streisand, Glenn Miller, Georges Gershwin, Duke Ellington, Glenn Miller, Count Basie, Aretha Franklin vagy Frank Sinatra.
- Te magad is Művészeti Főiskolát végeztél Nigériában!
Igen. Amikor pedig Magyarországra jöttem, azon belül is Budapestre, akkor kerültem a Kazán István Kamaraszínház színészképző stúdiójába és szereztem meg az itteni színész végzettségeket.
- Belenéztem a próbákba és azt gondolom, hogy rendkívüli produkció bontakozik ki! Felidéznél egy részt a monodrámából?
Természetesen:
„Drága Clarence! Nem sok időt kaptam arra, hogy még egyszer utoljára írjak neked, oda tartok, ahonnan nincs visszaút, őseimhez, az annyit szenvedett népemhez. Még kicsi voltál, amikor magamhoz vettelek, ezért nem tudom, hogy te mire emlékszel, de bennem minden tisztán megmaradt, mintha, tegnap lett volna. Most bizonyára azt kérded, miért pont én? Erre azt válaszolom, miért ne pont te? Az élet annyi, de annyi megmagyarázhatatlan csodálatos dolgot hordoz. De hogy ne beszéljek hozzád rébuszokba, amikor elém hozott Isten, egy kicsit, vagy talán nem is kicsit, magamat láttam benned, elesett voltál és szeretetre vágytál, de Isten engem küldött hozzád. Sajnos kevés időt töltöttünk együtt, hiszen állandóan úton voltam, s úgy nőttél fel, hogy szinte nem is ismertél. Ezért megkésve, de szeretném, ha megismernél, hibáimat, erényeimet, s ha lehet azt, hogyan váltam azzá, amivé”.
- Kik vesznek még részt a jazz monodráma munkálataiba?
Merenics Zsófia tervezte a díszletet, Kriszt László rendező, aki megírta a monodráma szövegét és színpadra alkalmazta, a média producere Maximilan Kristóf, fotó-videó
Cziránku Péter, producere pedig János Horváth lesz.
- Köszönjük az exkluzív riportot, az Esti Hírlap egészen biztosan beszámol a további próbákról és a premierről.
