Megosztás az X-en
Merenics Zsófia festőművész története különleges példája annak, amikor a belső világ ereje áttöri a társadalmi elvárások falát. A közgazdászból lett alkotó a festészeten keresztül idézi meg a békeidők finom eleganciáját és az elfeledett értékeket – ma pedig a Balaton kulturális életének újrafogalmazását tűzte ki célul. Színházi díszletek, művészi küldetés, balatoni küldetéstudat – mindez egy kreatív, elhivatott nő szemszögéből.
Nagyon sokáig egymásnak feszült bennem a másoknak való megfelelni vágyás és a saját legbelső világom, ami 28-30 éves korom körül tört igazán felszínre. Addig, külkereskedelmi szakos közgazdászként a társadalmi elvárásoknak való megfelelés éltetett, majd hagytam, hogy a bennem lakozó alkotó-teremtő, újat létrehozó énem győzedelmeskedjék. A festészettel sikerült felidéznem egy régi, az 1900-as évek elejének békeidős korszakát, és az azt megidéző hangulatot. Akkortájt még megvolt az apró részletekre való finom odafigyelés, a mindennapokba becsempészett minőség, az építészetre, gasztronómiára, személyes kapcsolatokra jellemző valódi értékadás. Mindenbe belevitték azt a minőséget, ami mostanság már kevésbé jellemző.
A festészettel a COVID-járvány időszakában még aktívabban foglalkoztam, falakra is kezdtem festeni.
- Festészet és színház, díszlet és jelmeztervezés!
A festményeim láttán, úgy két évvel ezelőtt keresett meg Kriszt László dramaturg, rendező, a Kazán István Kamaraszínház művészeti vezetője. Ő, két évvel ezelőtt a zsidó holocaust 80. évfordulójára rendezett Vagon Naplók című színdarab hátterének megfestésére kért fel. A sikeres együttműködésünk révén pedig tavaly novemberben és idén májusban eljutottunk a Nemzeti Színházba az “Auschwitzi Napló” és a „Kislány a pokolban” című monodrámákkal, melyek díszletei szintén hozzám fűződtek. Ezek mellett megkezdődtek többek között egy, Luis Armstrong életét bemutató jazz monodráma előkészületei is, melyben már a jelmezek tervezését is, én végzem.
- Ön menedzsere és régiós képviselője annak a balatoni kulturális és művészeti kezdeményezésnek, amely remélhetőleg a közeljövőben megkezdheti tevékenységét a Balaton nyugati csücskében.
A Balaton, mint vonzó turisztikai célpont, mindig olyan helyi lokáció, olyan térség volt, ahol nagyon sokfajta kultúra találkozott. A berlini fal első tégláit a Balaton partján bontották ki. A hatvanas évek elejétől 1989-ig sok ezer, erőszakosan szétszakított német család tudott - ha csak pár napra is - újra egyesülni a magyar tenger partján nyaranta. Keszthely a Festetics-kastélyról, Hévíz a gyógytaváról és a most nyíló Le Primore Hotel & Spa ötcsillagos szállodától különleges, de említhetem a Nágocsi Zichy-kastélyt, impozáns parkjával, Vonyarcvashegy pedig a legdinamikusabban fejlődő idegenforgalmi és kulturális központtá kezd válni.
Galéria
- Mi a programtervezett fő küldetése és szerepe a régió kulturális életében?
A missziónk és fő megbízatásunk, hogy egy olyan minőséget hozzunk vissza, ami régtől fogva nincs megfelelően reprezentálva. Minden korosztály hiányolja a minőségi kultúra jelenlétét. Lejárt a tűzoltás időszaka. Nem annak van itt az ideje, hogy sebesen leakasztunk a szögről egy programot. Mindazonáltal a Balatoni térség, a kiváló szakemberek és az elhívatott pedagógusok hittel végzett tevékenysége révén, mindig is híres volt a hagyományőrzésről, a tradíciók tiszteletéről. Valami plusz viszont egyértelműen hiányzik! A régió érdemes arra, hogy ne csupán “alibi” szórakoztató programok jöjjenek, hanem olyan művészek és szakemberek, akik már kiválóan bizonyítottak művészeti, kulturális és oktatási téren is.
Elérhető, minőségi és élő kell, hogy legyen a kultúra összes szegmense. A ‘70-es években például élő volt a zenekarok szereplése, a baráti társaság, a jót akarás, a közelség, az emberek közvetlensége, az empátia, amivel egymás felé fordultak. Ezt a kifinomult emberközeliséget szeretnénk visszacsempészni a mindennapokba. A nagy projektünk, amit szeretnénk megvalósítani, három pilléren nyugszik. Szükségét érezzük a helyi és régiós fiatalok kulturális és művészeti motiválását a térségben maradásra -terveink szerint egy akkreditált szakképesítést nyújtó színész I.-II. és színpadi táncos I.-II. képzés megvalósításával segítenénk, mely képzésekkel bekerülhetnek majd a Színház és Filmművészeti Egyetem és a másik két felsőoktatási intézmény /Kaposvár és Pécs/ “előszobájába”. A második pillér, hogy megalapítanánk a térség önálló kamaraszínházát, ami eleinte a fővárosból hozott darabokkal és színművészekkel működne, majd a képzés itteni hallgatói is bekapcsolódhatnának a munkába. A harmadik az új színfoltok létre hívása, a térségben példa nélküli új, egyedi és különleges fesztiválok, és rendezvények megszervezése. Itt az elképzeléseinknek a financiális feltételek és a fantázia szabnak határt. Ebben jó partnerre találtunk János Horváth USA producer személyében és megemlítem Maximilian Kristófot, aki a kulturális tervezet média producere. Ha a térségi művészekben, vagy szakemberekben értéket és fantáziát találunk, és miért is ne találnánk, akkor ők is élvezni fogják partnerségünket. Lényegében, a fent említett a Balatoni régiót szeretnénk a kultúra és művészet eszközeivel feltenni Európa térképén.
- Milyen forrásokból tervezik finanszírozni az iroda működését?
Az egyik legfontosabb irány: az Amerikai Egyesült Államokból érkező élő és aktív kapcsolatok, producerek támogatása. Efféle segedelemre majd hazai vonatkozásban is tudunk támaszkodni. A másik fő csatorna a pályázati pénzek pályázása. A régiok polgármestereitől elsősorban infrastrukturális támogatást remélünk. Tudjuk, hogy a költészet, a zene, a tánc és a tudományok istennői, az emlékezés és az improvizáció ihletői, a balatoni múzsák is segítségünkre lesznek.
- Beszélgetésünk végéhez közeledve, milyen manapság egy festőnő élete, hogyan tud eligazodni ebbe az állandóan változó világban?
Mindannyian érezzük, hogy sokkal nehezebb élni, egy feszültséggel terhes, durvább lelkületet feltálaló, felületes világban, ezért személyesen is törekszem rá, hogy mindenkor megőrizzem a szívbékémet. Hosszú ideig külföldön éltem: Ausztráliában, Görögországban, illetve az USA-ban és beutaztam szinte az egész világot. Rengeteg kulturális behatás ért, ennél fogva a világra már átfogóbban tudok tekinteni.
- Köszönöm a beszélgetést!
