Július 8-án, életének 83. évében elhunyt M. Kiss Sándor történészprofesszor, a nemzeti ellenállás és az 1956-os forradalom egyik legelkötelezettebb kutatója. Távozásával nem csupán a történettudomány veszített egy kivételes gondolkodót, hanem a magyar emlékezetpolitika is egy olyan hangot, amely a múlt tisztességes feltárását mindig a nemzeti önazonosság szolgálatába állította.
Egy élet a múlt feltárásának szentelve
M. Kiss Sándor 1943-ban született Budapesten, és már fiatalon elkötelezte magát a történelem iránt. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végzett magyar–történelem szakon, majd hosszú és sokszínű tudományos pályát futott be. Kezdetben a Hadtörténeti Intézet munkatársa volt, később a Művelődéskutató Intézet, a Művelődésügyi Minisztérium, valamint a Miniszterelnöki Tanácsadó Testület keretében dolgozott, ám igazi szakterületét mindig a 20. századi magyar történelem fájdalmas és tanulságos fejezetei jelentették.
Az 1944–45-ös nemzeti ellenállás és az 1956-os forradalom történetének kutatása során nem pusztán dokumentált és elemzett, hanem értelmezett, gondolatot ébresztett és felelősséget vállalt. Részt vett az 1956-os sortüzek kivizsgálására alakult Történelmi Tényfeltáró Bizottság munkájában is, ezzel hozzájárulva a rendszerváltás utáni igazságtétel folyamatához.
Tudományos és emberi öröksége
1997-től közel másfél évtizeden át a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Történeti Intézetének vezetőjeként formálta a jövő történésznemzedékeit. Később a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár (RETÖRKI) tudományos igazgatójaként és tanácselnökeként működött közre a közelmúlt történetének feldolgozásában. Egyik kulcsfigurája volt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottságnak is, ahol a történelmi múlt méltó emlékezete volt számára küldetés.
Elismerések és megbecsülés
Munkásságát számos kitüntetés övezte: 2000-ben Magyar Érdemrend Tisztikereszttel, 2013-ban Középkereszttel, majd 2022-ben a magyar tudományos élet egyik legnagyobb elismerésével, a Széchenyi-díjjal tüntették ki. Ám talán a legnagyobb méltatás mégis tanítványai, kollégái és tisztelői sorából érkezett, akik őszinte szellemiségére, határozott értékrendjére és különleges humorára emlékeznek.
Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója búcsúposztjában így emlékezett meg róla: „Mentorom, tanárom, kollégám, barátom voltál. Hiányozni fogsz. Zseniális humora, gondolatai, társasága nélkül szegényebb lesz a világ.”
A múlt őrzője, aki a jövőért dolgozott
M. Kiss Sándor számára a történelmi igazság feltárása sosem öncélú kutatás volt. Hitte, hogy a múlt ismerete nélkül nem lehet szilárd alapokra építeni a jövőt. Írásaiban, előadásaiban és emberi jelenlétében is a felelősségteljes nemzettudatot szolgálta – azt a gondolatot, hogy a történelem nem csupán tankönyvekben él, hanem bennünk, a közösségi emlékezetben, a döntéseinkben és az értékeinkben.
Most, hogy elment, ránk hagyta ezt az örökséget. A feladatunk, hogy továbbvigyük.
Nyugodjék békében.
