Van, ahol operettel, máshol szüreti bállal, közös tornával, fürdőzéssel vagy egyszerűen egy délutáni beszélgetéssel ünnepelnek. Október 1-je az idősek világnapja, de talán nem is maga az ünnep a legfontosabb, hanem az, amit eszünkbe juttat: az előttünk járó generációk nem egyszerűen a múlt őrzői. Dolgoznak, unokát nevelnek, utaznak, táncolnak, tanulnak, közösségeket tartanak életben – és sokszor éppen ők azok, akikre egy család akkor is számíthat, amikor minden más bizonytalanná válik. Magyarországon ma számos településen zenével, tánccal, közös programokkal és személyes köszöntésekkel mondanak nekik köszönetet.
Egy ünnep attól válik igazán emberivé, hogy nem a naptárban lévő dátumról, hanem valakiről eszünkbe jut. A nagymamáról, aki még mindig megkérdezi, ettünk-e rendesen. A nagypapáról, aki ugyanazt a történetet talán már tizedszer meséli el, de abban a történetben ott van egy olyan Budapest, falu, munkahely vagy család, amelyet mi már soha nem ismerhetnénk meg nélküle. Egy idős szomszédról, aki minden reggel ugyanabban az időben indul a boltba, vagy egy nyolcvanéves házaspárról, akik még mindig egymás mellett ülnek egy ünnepségen.
Október 1-jén az idős az emberek kerülnek néhány órára a középpontba
Az ENSZ 1990-ben döntött arról, hogy október első napját az idősek nemzetközi napjává nyilvánítja, az első világnapot pedig 1991-ben tartották meg. Az idei üzenet különösen találó: „A hosszú élet kora – gondoljuk újra rendszereinket a hosszabb élethez.” A világ ugyanis egy olyan korszakba érkezett, amelyben egyre többen élhetnek meg hosszú életet. Ez azonban csak akkor valódi eredmény, ha az időskor nem elszigeteltséget és kiszolgáltatottságot, hanem továbbra is választási lehetőséget, közösséget és méltóságot jelent.
Nem egyforma az időskor
Nehéz lenne ma egyetlen mondattal megmondani, mit jelent idősnek lenni. Van, aki hetvenévesen még dolgozik, autót vezet, világot lát és hetente háromszor sportol. Más ugyanebben a korban már segítségre szorul a hétköznapokban. Van, aki unokáért rohan az óvodába, más egyedül tölti a délutánokat. És vannak, akik életüknek éppen ebben a szakaszában találnak új társaságot, hobbit vagy olyan közösséget, amelyre korábban egyszerűen nem jutott idejük.
Talán ezért is változik lassan az időskorról alkotott képünk. Egy senior klub ma már nem feltétlenül abból áll, hogy valaki leül egy székre és meghallgat egy műsort. Jóga, tánc, kirándulás, festés, digitális tanfolyam, színházlátogatás, társasjáték, sport és közös főzés ugyanúgy megtalálható a programok között.
Budapest VIII. kerületének idősklubjaiban például októberben pingpong, senior örömtánc, székjóga, meditáció, darts, festőkör, múzeumlátogatás és kirándulás is szerepel a programban. Az idősek világnapját ma több helyszínen külön is megünneplik: a Víg Otthonban „Években gazdag, szívben fiatal” címmel tartanak köszöntőt, a Ciklámen Klubban ünnepi találkozó lesz, a Reménysugár Klubban pedig délután szüreti bál kezdődik.
Másnap pedig egészen különleges találkozás következik: „Hívd a nagyit is!” címmel óvodások és idősek tornáznak együtt.
Talán ez mondja el a legtöbbet arról, miről is kellene szólnia ennek a napnak. Nem arról, hogy egy generációt külön szobába ültessünk és évente egyszer megköszöntsünk, hanem arról, hogy találkozzanak egymással azok a generációk, akiknek még minden új, és azok, akik már nagyon sok mindent láttak, és némelyiküknek már nehéz eligazodni vagy beilleszkednie az új világba.
Budakalászon Záray–Vámosi, Kőszegen operett és nóta szól
Budakalászon hagyományosan fontos esemény az idősek napi ünnepség. A Faluház báltermében ma délután három órakor kezdődik a program: köszöntő és táncbemutató után tombola, majd Záray–Vámosi-emlékest következik Tücsök Mária és Nagy Viki közreműködésével. A program végére pedig nem hivatalos protokollt, hanem egyszerűen táncot ígérnek – „kifulladásig”.
Kőszegen az idősek és egyben a zene világnapját kapcsolják össze. Este fél hétkor a Jurisics-vár lovagtermében ingyenes operett- és nótaestet rendeznek a város nyugdíjas korú lakóinak. Táncdalok, ismert nóták és operettrészletek csendülnek fel.
Telkiben délután négy órára várják a helyi időseket ünnepi műsorra és köszöntésre.
Ezek az alkalmak kívülről apró helyi eseményeknek tűnhetnek. Az idősebb szeretteinknek azonban, akik lehet izgatottan készülnek ezekre az eseményekre nagy és fontos alkalom: szépen felöltöznek, találkozhatnak régi ismerősökkel és néhány órát olyan emberek között lehetnek, akikkel közös emlékeik vannak, sokkal többet jelenthetnek egy műsornál.
Hajdúszoboszlón nem a széken ülésről szól az ünnep
Egészen másként ünnepel a hajdúszoboszlói Hungarospa. Itt az egészségmegőrzés, a mozgás és a regeneráció került a középpontba. A gyógyfürdőben tornákat, egészségügyi méréseket, vízi mobilizációs és relaxációs bemutatót tartanak, egyes foglalkozásokon fürdőbelépő nélkül is részt lehet venni.
A program üzenete fontos: az időskor nem feltétlenül az aktivitás befejezését jelenti. A mozgásképesség megőrzéséért, az erőnlétért és a jó közérzetért később is lehet tenni. És talán ez az egyik legnagyobb változás ahhoz képest, ahogyan néhány évtizeddel ezelőtt az öregségről gondolkodtunk. Egyre kevésbé az a kérdés, hány éves valaki, és egyre inkább az, hogy mit szeretne még csinálni az előtte álló évekkel.
Ötven, hatvan, hetven év egymás mellett
Gyöngyösön az idei ünnepségnek különösen szép pillanata volt. A városi rendezvényen nemcsak műsorral köszöntötték az időseket, hanem azokat a házaspárokat is, akik idén ünneplik ötvenedik, hatvanadik vagy hetvenedik házassági évfordulójukat.
Hetven év… Ennyi idő alatt gyerekek nőnek fel, rendszerek változnak meg, házak épülnek és tűnnek el, munkahelyek szűnnek meg, családok bővülnek, veszteségek és örömök követik egymást. Két ember pedig mindezeket EGYÜTT élte meg.
Az ilyen pillanatokban válik láthatóvá, hogy az idősek világnapja valójában nem az életkor ünnepe, sokkal inkább azé a hosszú tartalmas életé, amelyet az idős ember addig végigélt.
Az egyik legnagyobb ajándék nem kerül pénzbe
Persze nem minden idős ember ül ma ünnepi teremben. Nem mindenkinek van klubja, családja a közelben vagy programja a napra. Sok ember számára október 1-je ugyanolyan csütörtök, mint bármelyik másik. Éppen ezért talán a legfontosabb ünneplés nem is a színpadokon történik. Az idős szeretteinkre gondolhatunk ezen a napon egy szeretetteljes telefonhívással, egy kellemes beszélgetéssel egy kávé mellett, egy olyan látogatással, amelyet hetek óta halogatunk. Egy közös ebéd vele úgy, hogy közben nem nézzük folyton a telefonunkat. Vagy egy kérdés, amelyre valóban megvárjuk a választ: Hogy vagy?
Mert az idős embernek az életének eme szakaszának legnehezebb része sokszor nem az, hogy már lassabban jár vagy gyakrabban kell orvoshoz mennie. Hanem az az érzés, hogy egyre kevésbé kérdezik meg a véleményét, egyre ritkábban van rá szükség, és a világ valahogy nélküle kezd tovább működni.
Pedig rengeteg családban éppen az idősebb generáció az, amely összetartja a többieket. Ő vigyáz az unokára, főz vasárnap, őrzi a családi történeteket, tudja, ki kinek a rokona, és gyakran akkor segít, amikor más már nem tud.
Nem egyetlen napra kellene figyelnünk rájuk
Az idősek világnapja jó alkalom arra, hogy egy napra rájuk irányuljon a figyelem. Igazi értelme azonban akkor van, ha október 2-án sem felejtjük el mindazt, amiről október 1-jén beszélünk: hogy az idősebb generáció nem a társadalom múltja, hanem a jelenének része. Ma országszerte zenével, találkozásokkal és közös programokkal ünnepelnek. A legegyszerűbb gesztushoz azonban sem rendezvény, sem virágcsokor nem kell. Néha elég felhívni valakit, akivel már régen beszéltünk.
Az ENSZ idei világnapi gondolata is erről szól: nem elég hosszabb ideig élni, az is számít, milyen lesz az a hosszabb élet.
