Nyolcvanhárom éves korában meghalt Sandro Mazzola, az olasz futball és az Internazionale történetének egyik legnagyobb alakja. Halálhírét szombaton az Inter jelentette be. Mazzola egész klubkarrierjét a milánói csapatnál töltötte, részese volt a legendás Grande Inter korszakának, kétszer nyerte meg a BEK-et, négyszer lett olasz bajnok, az olasz válogatottal pedig 1968-ban Európa-bajnoki címet szerzett.
Az Inter szombati búcsújában nem csak egykori játékosaként emlékezett Mazzolára. Tizenhét idényen keresztül viselte a fekete-kék mezt, és egyetlen másik klubban sem játszott felnőtt pályafutása során. 565 hivatalos mérkőzésen 158 gólt szerzett, miközben az 1960-as években Helenio Herrera csapatának egyik meghatározó futballistájává vált.
Mazzola 1942. november 8-án született Torinóban. Futballhoz fűződő történetét azonban már gyermekkorában tragédia határozta meg. Édesapja, Valentino Mazzola a korszak legendás Grande Torinójának kapitánya és az olasz válogatott egyik legnagyobb sztárja volt. Sandro mindössze hatéves volt, amikor 1949. május 4-én a Torinót szállító repülőgép a supergai bazilika mögötti domboldalnak csapódott. A fedélzeten lévő mind a 31 ember meghalt.
A fiú évekkel később maga is az olasz futball egyik legismertebb alakja lett, de nem Torinóban. Az Interhez került, ahol 1961-ben mutatkozott be a Serie A-ban. Első bajnoki mérkőzésén rögtön gólt szerzett, és innen egy olyan pályafutás indult, amely végül teljes egészében összeforrt a milánói klubbal.
A Grande Inter egyik arca lett
Helenio Herrera irányításával az Inter az 1960-as évek közepére Európa egyik legerősebb csapatává vált. Mazzola támadóként és támadó középpályásként egyaránt otthonosan mozgott, gyorsasága, technikája és gólerőssége pedig a korszak egyik legveszélyesebb olasz játékosává tette.
Az Inter 1964-ben története során először megnyerte a Bajnokcsapatok Európa-kupáját. A bécsi döntőben a Real Madrid volt az ellenfél, Mazzola pedig két gólt szerzett a 3–1-es olasz győzelem során. Egy évvel később az Inter megvédte címét: a San Siróban a Benfica ellen 1–0-ra megnyert döntővel ismét Európa csúcsára jutott.
Mindkét évben az Interkontinentális Kupát is elhódították, Mazzola pedig a csapat egyik meghatározó játékosa maradt. Az Internazionaléval négy olasz bajnoki címet szerzett, az 1964–65-ös Serie A-idényben pedig 17 góllal a bajnokság társgólkirálya lett. A klubbal 1967-ben és 1972-ben újra BEK-döntőbe jutott. Az elsőt a Celtic, a másodikat Johan Cruyff Ajaxa nyerte meg, Mazzola azonban ekkorra már több mint egy évtizede az Inter meghatározó futballistája volt.
Európa-bajnok és világbajnoki döntős Olaszországgal
Az olasz válogatottban 1963-ban mutatkozott be. Összesen 70 alkalommal játszott az Azzurriban és 22 gólt szerzett.
Pályafutásának egyik legnagyobb válogatott sikere 1968-ban érkezett, amikor Olaszország hazai pályán Európa-bajnokságot nyert. Két évvel később Mexikóban a világbajnoki döntőig jutott az olasz csapattal.
Az 1970-es világbajnokságon külön történetté vált Mazzola és Gianni Rivera rivalizálása. Ferruccio Valcareggi szövetségi kapitány a torna egy részében az úgynevezett „staffetta”, vagyis váltásos megoldást alkalmazta: Mazzola kezdett, Rivera pedig rendszerint a második félidőben érkezett. Olaszország végül a döntőben a Pelé vezette Brazíliával találkozott, amely 4–1-re győzött.
Mazzola az 1966-os, az 1970-es és az 1974-es világbajnokságon is képviselte Olaszországot. Nemzetközi elismertségét mutatta, hogy 1971-ben Johan Cruyff mögött a második helyen végzett az Aranylabda szavazásán.
Tizenhét idény ugyanabban a mezben
Mazzola 1977-ben fejezte be játékos-pályafutását. Abban a korszakban, amikor az európai sztárok között sem volt ritka a klubváltás, ő végig az Internél maradt. Az 565 mérkőzés és 158 gól mögött tizenhét szezon, négy bajnoki cím, két BEK-győzelem és két Interkontinentális Kupa áll.
A futballtól visszavonulása után sem szakadt el. Dolgozott az Internél vezetőként, később televíziós szakkommentátorként és elemzőként is ismertté vált Olaszországban. Évtizedeken át rendszeresen megszólalt az olasz futball nagy mérkőzései és az Inter ügyei kapcsán.
Az Inter szombati megemlékezésében azt írta, hogy Mazzola neve örökre összekapcsolódott a klub történetével. A milánói egyesület saját archív felvételekkel és fotókkal búcsúzott attól a játékostól, aki a fekete-kék mezben élte le teljes felnőtt futballkarrierjét.
Mazzola temetése hétfőn 14:45-kor lesz a milánói Sant’Ambrogio-bazilikában.
