Újabb titkokat fedett fel Franciaország egyik legismertebb őskori lelőhelye. A carnaci kősorok környezetében végzett modern felmérések eddig ismeretlen, föld alá került állóköveket, kisebb kősorokat és más régészeti objektumokat mutattak ki. A felfedezés arra utal, hogy a híres megalitikus terület nagyobb és összetettebb lehet annál, mint amit ma a felszínen látni lehet.
A Bretagne-ban fekvő Carnac több ezer őskori állókövéről ismert. A látványos menhirsorok azonban csak egy részét jelenthetik annak a tájnak, amelyet a neolitikum emberei évezredekkel ezelőtt kialakítottak. Sok objektum idővel föld alá került, ezért a felszín egyszerű bejárásával már nem fedezhető fel.
Guillaume Bruniaux és kutatótársai ezért roncsolásmentes módszerekkel vizsgálták a Kerlescan- és a Manio-kősorok környezetét. A 2024-ben elvégzett kutatás során többféle geofizikai eljárást alkalmaztak. A felmérésekhez mágneses vizsgálatok és talajradaros mérések is tartoztak, a terület dokumentálását modern légi technika is segítette.
Olyan kövek rajzolódtak ki, amelyeket a felszínen nem lehet látni
A mintegy 2,5 hektáros területen végzett vizsgálatok több korábban ismeretlen régészeti nyomot tártak fel. A föld alatt állókövekre és rövidebb kősorokra utaló jeleket azonosítottak, köztük olyanokat is, amelyek a korábban ismert területen túl helyezkednek el. Emellett temetkezési halmok és tűz használatához kapcsolódó objektumok nyomai is kirajzolódtak.
A mágneses vizsgálatok különösen alkalmasak lehetnek a földbe került kövek és az egykori égési helyek felismerésére. A carnaci talaj és a gránit alapkőzet eltérő mágneses tulajdonságai miatt a műszerek olyan finom különbségeket is érzékelhetnek, amelyek szabad szemmel természetesen nem láthatók.
Még mindig nincs teljes térkép Carnacról
A felfedezés egyik legérdekesebb tanulsága, hogy Carnac ismert kősorai nem feltétlenül jelölik az őskori építkezések valódi határát. A föld alatt azonosított objektumok alapján a megalitikus táj kiterjedtebb lehetett és több különböző funkciójú terület kapcsolódhatott egymáshoz.
Carnac különlegessége ellenére a lelőhelyet az elmúlt évszázadban viszonylag kevés nagyszabású régészeti feltárás érintette. A kutatás helyett hosszú időn át elsősorban a monumentális kősorok megóvása került előtérbe. Éppen ezért a modern roncsolásmentes technológiák új lehetőséget kínálnak: úgy lehet betekinteni a felszín alá, hogy közben nem kell nagy területeket felásni.
A most vizsgált terület tehát nem egy lezárt régészeti történet újabb apró részlete. Inkább arra utal, hogy Carnac földje alatt még jelentős mennyiségű ismeretlen emlék rejtőzhet. Ezek feltérképezése közelebb viheti a kutatókat ahhoz is, hogy megértsék, hogyan szervezték és mire használhatták ezt a monumentális tájat a neolitikum közösségei.
A kutatás eredményeit Guillaume Bruniaux és munkatársai az Archaeological Prospection tudományos folyóiratban tették közzé 2026-ban. A tanulmány február 17-én jelent meg online, a kutatás friss sajtóvisszhangja pedig augusztus 12-én irányította ismét a figyelmet a carnaci felfedezésekre.
Forrás: Archaeological Prospection l Guillaume Bruniaux és munkatársai
