Hosszú hetekig plakátok, viták, kampányüzenetek és véget nem érő politikai zaj töltötte meg a mindennapokat. A választási hajrá mindig felfokozott időszak: mindenki mond valamit, mindenki győzni akar, és közben az ember könnyen azt érzi, hogy egy pillanatra sem tud kiszállni a közélet forgatagából. Most azonban, hogy csillapodni látszik a politikai zaj, itt az ideje valami sokkal fontosabbra figyelni: megérkezett a tavasz.
Fotók: Kolbe László és Vécsi Ildikó
A természet ilyenkor nem kérdez pártállásról, nem vár állásfoglalást, és nem akar meggyőzni semmiről. Egyszerűen csak nyílik, zöldül, él. A fák friss lombot bontanak, a rétek megtelnek színekkel, a levegő pedig újra megtelik azzal a semmivel össze nem téveszthető ígérettel, hogy lehet újrakezdeni. A tavasz minden évben emlékeztet rá: van élet a hírek, a kommentháborúk és a politikai feszültség után is.
Sokan észre sem veszik, mennyire elfáradnak mentálisan egy-egy ilyen időszakban. A folyamatos figyelem, az indulatok, az információáradat lassan, alattomosan terheli meg az embert. Ezért is fontos most tudatosan kiszakadni ebből a közegből. Nem menekülés ez, hanem feltöltődés. Egy séta az erdőben, egy délután a tóparton, egy kerékpárút a dombok között vagy akár csak egy csendes óra a közeli parkban többet adhat, mint hinnénk.
A természetnek különös képessége van arra, hogy visszaállítsa bennünk az arányokat. Ami tegnap még égetően fontosnak tűnt egy képernyő előtt ülve, az egy madárdalos ösvényen sétálva gyakran már nem ugyanakkora súllyal nehezedik ránk. Kint lenni a szabadban segít lelassulni, levegőt venni, és újra kapcsolatba kerülni azzal a világgal, amely a politikai ciklusoktól teljesen függetlenül működik.
A tavasz ráadásul közösségi élmény is lehet. Családdal, barátokkal, gyerekekkel vagy akár egyedül is érdemes útnak indulni. Nem kell rögtön nagy kirándulásra gondolni. Sokszor elég a legközelebbi tanösvény, egy kisebb túra a város szélén, vagy egy pad a napos oldalon. A lényeg az, hogy kiszakadjunk abból a térből, ahol állandóan véleményt kell formálni, és belépjünk oda, ahol egyszerűen csak jelen lehetünk.
Talán éppen most van itt az ideje annak is, hogy ne csak az ország állapotáról beszéljünk, hanem a sajátunkról is. Hogy hogyan vagyunk, mennyire vagyunk kimerültek, mennyire tudunk örülni egy napsütéses délelőttnek, egy virágzó fának, egy csendes ösvénynek. A tavasz nem oldja meg a társadalmi vitákat, de segíthet abban, hogy nyugodtabban, tisztábban és emberibben térjünk vissza hozzájuk.
A választási hajrá után most ne csak az eredményeket figyeljük. Nézzünk fel a képernyőről, nyissunk ablakot, és menjünk ki a természetbe. Itt a tavasz — és vele együtt a lehetőség, hogy egy kicsit mi magunk is megújuljunk.
