A kampány hajrájában egyszerre két, egymástól eltérő, mégis ugyanabba az irányba mutató történet került a figyelem középpontjába: az egyik a közvélemény-kutatások hitelességéről szóló vita, a másik pedig az úgynevezett „Gundalf-ügy”, amely a titkosszolgálatok, a politika és egy volt tiszás informatikus kapcsolatát tette országos üggyé. A két történet közös pontja, hogy mindkettő azt mutatja: a választási küzdelem már nemcsak programokról és jelöltekről, hanem információs csatákról is szól.
Az első ügyben Hann Endre, a Medián vezetője élesen bírálta Deák Dániel állításait, miután Deák arról beszélt, hogy hozzá került egy dokumentum a Medián „valódi, belső számairól”, amelyek szerinte eltérnek a korábban nyilvánosságra hozott adatoktól. Hann ezt határozottan visszautasította, és azt mondta, Deák olyan kutatások számaival állt elő, amelyek nem is léteznek. A vita súlyát növeli, hogy a politikai tér egyre inkább kétpólusúvá vált, és a választói figyelem nagy része már a Tisza és a Fidesz küzdelmére összpontosul.
A másik, jóval súlyosabb visszhangot kiváltó történet a „Gundalf-ügy”. A Gundalf néven ismertté vált informatikus, Hrabóczki Dániel nyilvánosan megszólalt, és azt állította, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal kihallgatásán szándékosan dezinformációt adott. Elmondása szerint azért döntött a nyilvánosság mellett, mert miután a kihallgatásból videórészletek kerültek ki, úgy látta, az államtitokra hivatkozó korábbi figyelmeztetés értelmét vesztette. Azt is állította, hogy a vele kapcsolatos hivatalos narratíva több ponton hamis, és a nyilvánosságra hozott anyag nem mutatta meg a teljes képet.
Az ügy azért robbant ekkorát, mert közvetlen előzménye volt, hogy a kormány videórészleteket tett közzé a 19 éves volt tiszás informatikus Alkotmányvédelmi Hivatal előtti meghallgatásáról, és ezt több kormánypárti szereplő úgy értelmezte, mintha az informatikus ukrán kapcsolatait és egy beszervezési történetet igazolt volna. Gundalf megszólalása azonban inkább tovább bonyolította a képet: ő azt állította, hogy nem állt külföldi titkosszolgálati hátterű személyekkel olyan kapcsolatban, ahogyan azt sugallták, és a róla közzétett videó fontos részeket nem tartalmazott. Közben az ellenzéki oldalon is megjelent az az értelmezés, hogy a nyilvánosságra hozott anyag nem bizonyítja egyértelműen a legsúlyosabb állításokat.
A két ügy és még sok más információ együtt, jól mutatja, mennyire feszült és bizalmatlan lett a kampány légköre. Az egyik oldalon a kutatási adatok körüli politikai üzenetcsata zajlik, a másikon egy olyan nemzetbiztonsági történet bontakozik ki, amelyben egyre nehezebb szétválasztani a tényeket, az állításokat és a politikai értelmezéseket. Ettől ezek az ügyek túlmutatnak a napi hírfogyasztáson: azt is megmutatják, hogy a választási hajrában a nyilvánosságért folytatott küzdelem legalább annyira fontos lett, mint maga a szavazás.
