Megosztás az X-en
A titokzatos ország az északi Kaukázusban fele akkora, mint hazánk és nagyjából 3,3 millióan lakják. Ám ami megdöbbentő, hogy 35 különböző nemzetisége van Dagesztánnak, saját nyelvvel és kultúrával. Huszonkét fő nyelv van, a legtöbben az avart beszélik. Ha ismerős az avar kifejezés az nem véletlen, hiszen ők is elkalandoztak a Kárpát-medencébe. Nyelvészek és régészek jelenleg is kutatják a közös múltat.
Éjszaka a reptér előtt, majd találkozásom a Babajagával
A szálloda, amelybe foglaltam elfelejtett értem transzfert küldeni így az éjjel közepén ott álltam egyedül a reptér előtt. Szerencsére vannak itt is élelmes „magánvállalkozók”, akik ott várják, hogy „elfelejtett turistákat” vigyenek szállásukra némi dollárért cserébe. Velem is történt, egy szimpatikus, korom béli úr kiszólt a Lada Samarából, hogy kell-e fuvar. Éjjel kettőkor Dagesztánban, már, hogy az ördögbe ne kellene? A 20 dollár a nagyjából 20 kilométeres útért igazából ajándék volt. Nem sokkal később már csengettem is a szálloda kapuján és mintha egy népmesébe csöppentem volna felvertem a vasorrú bábát (oroszul Babajaga). Félelmetesen nézett rám a boglya haja alól és morcosan hosszú orosz mondatokat kiabált vádló hangsúllyal, amiért megzavartam nyugalmát. Én udvariasan oroszul közöltem, hogy nem beszélem a nyelvet, de ez csak olaj volt a tűzre. Jancsi és Juliska vele találkozhattak a mézeskalácsházban a kemencés epizódot megelőzően. A Babajaga holt ideg volt és én lassan az életemet féltettem, néztem nincsen-e egy Makarov a hálóing zsebében, de google fordító végre segítségemre lett, miután két dagesztáni átok között megadta a wifi-kódot. A technika előnye, hogy még a gonosz boszorkát is lenyugtatja, mint egy spanyol inkvizítor. Így elkommunikálva kifizettem sok rubelt, majd hozzám vágott egy szobakulcsot és újra elátkozott, mert biztosra akart menni. A szoba és maga a szálloda nagyon cuki volt és a kedves hölgyek (csinosak is) a reggelizőben elfeledtették a banyát. Rút szemölcsök sem nőttek rajtam, így gondolom nem fogott az átok. Elnéztem a Kaszpi-tenger lágy hullámait és várt rám Dagesztán, hogy felfedezzem...
Tény az, ahogy tavaly Csecsenföldön, itt is szembesültem azzal, hogy sok közös szavunk van, legyen az a papucs, a pék, a mecset, a ritka, a borz... Persze ezek után nem is csoda, hogy rokonnépnek tekintenek minket magyarokat és elképesztő vendégszeretettel fogadnak. Szazsid Szadizsov sportért felelő miniszter, amikor meghallotta, hogy Szijjártó Péter és Dzsudzsák Balázs egyik honfitársa készül az országba meghívót küldött nekem, hogy meséljen az ország sportéletéről és segítse ott-tartózkodásomat. Egy közös reggeli után elindultunk a Dagesztáni Sporttörténeti Múzeum megtekintésére. A diplomácia és a sportdiplomácia működik, mert tényleg barátként fogadott a miniszter úr és kollégái. Róla azt kell tudni, hogy többszörös birkózó világbajnok és van egy olimpiai bronzérme is. Nem mellesleg háromcsillagos tábornok is.
Szali Szulejmán, aki a tigrist is leverte
A múzeum elképesztő, mert Dagesztán rengeteg világbajnokot Európa bajnokot és olimpikont adott a világnak, főleg a birkózás és a súlyemelés terén. A tárlat Szali Szulejmán birkózóval és erőemberrel kezdődik, aki egy legenda Dagesztánban. A múlt században cirkuszokban lépett fel és a leghíresebb száma az volt, hogy a nyakába vett egy hosszú gerendát, amelybe 20 ember kapaszkodott, ő pedig megemelte őket és forgott velük, mint egy körhinta. Egy történet szerint egyszer kihívta őt a spanyolok birkózóbajnoka, ám Szali Szulejmán legyőzte őt is. A történet szerint a spanyol olyan mérges lett, hogy kinyitotta a tigris ketrecét, hogy az tépje szét Szulejmánt. A tigris állítólag rá is támadt a dagesztáni legendára, ám ő egy ütéssel leterítette a nagymacskát.
Tény az, hogy a dagesztáni birkózók 25 olimpiai aranyérmet szereztek az elmúlt harminc évben. Ennek kulcsa a kemény edzés, amely tradicionális és modern elemekre épül. Ezen felül rengeteg országos, Európa-és világbajnok birkózójuk, boxolójuk és dzsúdósuk van. Az utóbbi években az MMA-ban is egyre több dagesztáni profi van. Sokukat más ország is leszerződtette, hogy ott legyenek a profi MMA térképén.
Derbent: Harun al-Rashid kalifa városa
Dagesztán bővelkedik a történelmi helyekben is főleg a Selyemúton is betöltött fontossága miatt. Nem véletlen, hogy folyamatosan hódítások központjában állt legyenek azok Dzsingisz Kán mongoljai vagy Timur Lenk hadserege. A Kaukázus ezen része Perzsia kapuja volt.
Dagesztán és az Avar kánság régi fővárosa és Oroszország legdélebbi települése Derbent már az időszámítás előtti nyolcadik században lakott volt, így a világban Gáza, Jeruzsálem és Damaszkusz mellett a legrégebben lakott városai közé számít. Perszák, arabok, mongolok, avarok és oroszok hozták ide kultúrájukat, amely keveredett és egyedivé tette Derbentet és Dagesztánt. Az Iszlám már a hetedik században megjelent Dagesztán területén, mivel arab hódítók érkeztek, hogy innen törjenek be a Perzsa birodalomba. Derbentet Bab al-Abwadnak nevezték, ami szabad fordításban a Kapu-a-bevonuláshoz jelentéssel bír. A mai nevét Derbent (Darband) a farsziból (perzsa) kapta, ami szintén kaput/átjárót jelent. Nem véletlenül, hiszen a nagy birodalmak itt találkoztak a Kaukázus lábánál. Kazárok, arabok, avarok, perzsák, mongolok harcoltak a területért. Még a híres kalifa Harun al-Rashid is élt Derbentben.Ő egy nagy művészeti és kereskedelmi központtá tette a várost. Az erődítmény a Naryn Kala (Napfényes Erőd) az UNESCO világörökség része. Már 735-ben itt volt a hadsereg parancsnoksága és az elmúlt évszázadokban végig megőrizte fontos szerepét a város védelmében. A szunnita (Mohammed hagyományaira alapuló) Iszlám a mai napig „államvallás” maradt. Van kis számú ortodox keresztény és zsidó közösség, de az Iszlám láthatóan fontos szerepet tölt be a dagesztáni emberek életében. Folyt.köv.
Képforrás
Georg Spöttle rovatvezető
Esti Hírlap