Megosztás az X-en
Szüleim találó jellemzése az volt, hogy csak akkor vagyok boldog, ha repülőgépekből ugrálok ki, vagy ha szakállas emberekkel lövöldözünk egymásra. Nem sok mindent tudok ellenvetni, találó megállapítás volt. Az orosz-ukrán háború kitörése óta sokat lehet hallani Ramzan Kadirov elnökről és a csecsen speciális alakulatról az Ahmat Specnazról.
A legendásan bátor, kaukázusi harcosok mindig is az első sorokban küzdenek a fronton. Harci kiáltásuk az Ahmat Szila, azaz Ahmat ereje, amivel Ahmat Kadirovot, a terroristák által meggyilkolt volt elnököt éltetik. Fia, Ramzan Kadirov, a csecsen haderő főparancsnoka és Vlagyimir Putyin elnök közeli jó barátja. Én meg egy reggel azzal az ötlettel ébredtem, hogy el kell látogatnom Groznijba Csecsenföld fővárosába...
Minden kaland persze nem az igazi őserdőben, hanem a bürokrácia dzsungelében kezdődik. A túrához ismét orosz tudósítói vízumot kellet igényelnem. Fotó, nyomtatvány, nagykövetség, vízumdíj,... A konzul kérdően nézett rám: „Csecsenföld? Biztosan oda akarsz menni?”. „Da, biztosan.” „Rendben akkor intézzük” -jött a megnyugtató válasz és már csak a moszkvai külügyminisztériumtól kellett még egy engedély, mivel újságírói minőségben utaztam. Egy hét alatt a kezemben voltak a dokumentumok, sőt amikor a csecsenek hallották, hogy jön egy magyar újságíró, kifejezetten megörültek, mert amint kiderült harminc éve nem járt magyar náluk. Kaptam is e-mailt az ottani médiahatóságtól, hogy mindenben segíteni fogják a munkámat, sőt már a reptéren várni fognak. Már csukott szemmel is eltalálnék Moszkvába, szóval hajrá, Dubaiba, onnan Moszkva Domodedovo, onnan át Seremetyevóra és már csak négy órányira voltam a szakállas harcosoktól.
Testvérnép vagyunk
Már a kapunál én voltam az egyetlen fickó, akinek nem volt szakálla. Az arcszőrzet hiánya miatt én lettem a látványosság, amíg fel nem szálltunk az Aeroflot grozniji járatára. Egy udvarias asz-szalamu aleikum köszönössel leültem két kigyúrt (és szakállas) csecsen srác mellé, akik rögtön meg is kérdezték, hogy honnan vagyok és mijáratban? A Magyarország névre felderült az arcuk és barátságosan kezet fogtak velem, „hiszen mi testvérnép vagyunk” -felkiáltással. Azt is elmesélték, hogy a Szovjetunió fennálásakor Tatabánya volt Groznij testvérvárosa, jöttek néptáncosok, színészek, zenészek hozzájuk. Remek hangulatban telt az út, mivel a két srác jól beszélt angolul. „Vidd jóhírét Csecsenföldnek” -búcsúztak tőlem landolás után.
Zsizsig galnas galuskával
Egy helyi kolléga valóban várt rám a Ahmat Kadirov repülőtéren a verőfényes, nyári Groznijban. Mit hallottunk Groznijról és a csecsenekről a hírekben? Orosz-csecsen háború, túszszedések, shahidkák (női öngyilkos merénylők),... Szóval én sem tudtam mi vár rám ott a Kaukázus ormai között. Hát megdöbbentem. Mintha a francia provance egy kisvárosába kerültem volna. Virágágyásokkal szegélyezett utak, árnyas fasorok, éttermek kellemes kerthelységgel, szép üzletek a Putyin sugárút mindkét oldalán. A csecsen vendégszeretet legendás, szóval most is étteremben kezdtük a városnézést, ami nem is volt baj mert a hosszú után egy lovat is meg tudtam volna enni. Kísérőm a nemzeti ételüket a zsizsig galnast rendelte nekem, ami nagyjából egy kiló marhasültből és galuskából állt (utóbbinak még a neve is az). Erős török kávéval harcoltam a kajakóma ellen, hiszen rengeteg látnivalót kínált a város.
Iszlám és modern életforma
A karcsú minaretek hozzátartoznak a városképhez, hiszen az oszmánok elhozták ide is az iszlám vallást. A csecsenek nagyon komolyan veszik. A repülőtéren már egy piktogrammal kérték, hogy a férfi látogatók ne hordjanak rövidnadrágot, atlétatrikót és a hölgyek se túl kihívó ruhát. Csecsenföldön nincs alkohol. A boltokban széles skálán kapsz üdítőket, gyömbérsört, de az alkohol az „haram” szóval tiltott. Érdekes mód, a lányokra rábízzák, hogy akarnak-e hidzsábot, azaz fejkendőt viselni. Nem kötelező, a plázákban megtalálod az ismert nyugati márkákat és a legtöbb nő modern ruházatot visel. Kollégáimtól megkérdeztem, hogy mi a helyzet a drogokkal, bár előre sejtettem a választ. „Hát voltak, akik próbálkoztak szereket terjeszteni, de eltévedhettek a sivatagban, mert egy idő óta senki sem látta őket.” Feltűnt, hogy senki sem zárja be a kocsiajtót. „Minek, ez itt a legbiztonságosabb hely egész Oroszországban.”
Aki vét a törvények ellen az itt nagyon megjárja, abban biztos voltam. Nem hinném, hogy drogdílerekkel, vagy erőszakolókkal itt nagyon el kellene számolni... Új barátaim elmondták, hogy sok orosz család költözik Groznijba, mivel nagyon erősek az iskolák, nincs drog, nincs alkohol, így a fiatalok a tanulásra és a sportra koncentrálhatnak. Lehet benne valami, mivel rengeteg építkezést láttam, a város folyamatosan bővül. Több egyetem is van Groznijban, legutóbb a képzőművészeti egyetem nyitotta meg a kapuját.
Európa legnagyobb mecsetje
Kissé olyan érzésem volt, mintha a Közel-Keleten lennék, mivel a müezzin napi ötször hív imára a minaretekből. Ez a szokás még Mohammed próféta idejéből maradt fent. Az első müezzin egy Bilál nevű kisfiú volt, aki hangosan kiáltozva az utcán imára hívta az igazhitűeket: „hajja ala szalah, hajja ala fallah, azaz siesstek az imára, siessetek a boldogsághoz.” Manapság ezt hangszórókból hallani, a nagyon vallásos emberek már hajnalban elindulnak a mecsetbe, ami a csecsen nyelvben szintén mecset. Groznij mellett felépült Európa legnagyobb mecsetje, amelynek méretei még az isztanbuli nagymecsetét is felülmúlják.
Remek dolog a vallástörténet és a kultúrantropológia, de engem nagyon érdekelt a legendás harcosok katonai kiképzése. Ezért sikerült kieszközölnöm, hogy megnézessem a Specnaz-Akadémiát. Másnap reggel egy terepjáróval elindultunk Oroszország egyik legkomolyabb katonai kiképzőközpontja felé. Folyt.Köv.
Kép Forrás: Georg Spöttle rovatvezető
Esti Hírlap