Megosztás az X-en
Nagy Dorottya Tímea, művésznevén Doriel fiatal zeneszerző, énekes és előadó, akinek világa egyszerre intim, spirituális és bátor. Zenéje hidat képez műfajok, érzések és emberek között. Az Esti Hírlapnak mesélt pályájáról, belső útjáról, inspirációiról és álmairól.
Dorielt személyesen egy különleges alkalmon ismertem meg: a Down-szindrómás gyermekeket nevelő családokat segítő alapítvány Charity Night jótékonysági bálján ültünk egy asztalnál, ott futottunk össze, ott keresztezték egymást az útjaink.
Egy kellemes, sugárzó jelenségként jelent meg előttem – egy igazi „virág”, aki csendesen, mégis mély erővel van jelen.
Az esten Nyilas Zita festőnő (írtam róla korábban egy cikkemben), barátnőm társaságában voltam jelen, mint kísérő, „Esti Hírlappal a véremben”.
Zita nagyvonalúan felajánlotta a Levendula Álom című festményét az alapítványnak a gyerekek javára.
Én, személy szerint hálás vagyok Istennek azokért az értékekért, amelyek még jelen vannak ebben a világban, és igyekszem ebben a közegben én is értékeket közvetíteni, emelni.
Véleményem szerint az összefogásban rejlik a lényeg: abban, hogy egymást emeljük, különösen azokban a közegekben és lehetőségekben, ahol mozgunk. Mert csak így lehet valódi hatást elérni – emberséggel, figyelemmel, szeretettel.
Ebben a szellemiségben készült az alábbi interjú.
Galéria
(A képeket Készítette: Deák András, Dorcsák-Kereskenyi Éva, Tarnavölgyi Zoltán, Solczi Levente.)
Hogyan mutatnád be magad azoknak, akik most hallanak rólad először?
Nagy Dorottya Tímea vagyok, művésznevemen Doriel. Öt éves korom óta zenélek. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen végeztem alkalmazott zeneszerzés szakon 2023-ban, jelenleg pedig abban a megtiszteltetésben van részem, hogy a Póka Egon Művészeti Akadémia könnyűzenei ének szakos hallgatója lehetek. Nagyon szeretek saját szövegeket és dalokat írni, zongorán és énekelve improvizálni, gitározni és fuvolázni tanulni. Szabadidőmben a legkülönbözőbb műfajokban hallgatok zenét: a komolyzenétől a népzenén, a könnyűzenén és az elektronikus zenén át egészen a metálzenéig. Mondhatni, mindenevő vagyok.
Mikor kezdődött az éneklés iránti szenvedélyed?
A szüleim mesélték, hogy másfél éves koromban kezdtem el magamtól énekelgetni; beszéd helyett sokszor eldúdoltam a szavakat. A komolyzenén és a nyolcvanas évek darkwave irányzatú slágerein kívül gyermekdalokat hallgattunk CD-ről, és mielőtt jöttek a következő trackek, mindig elkezdtem őket előre énekelni a megfelelő hangnemben. A szüleim így fedezték fel, hogy van érzékem a zenéhez. Azóta nincs időszak az életemben, hogy ne énekeltem volna; a zene – hála az Égnek – mindig is az életem része .
Ki vagy mi inspirált arra, hogy a színpadra állj?
Főleg a szüleimnek és az első zongoratanárnőmnek köszönhetem, hogy a zenei utam a színpad felé vezetett. Kiskoromban rengeteg zongora- és népdaléneklési versenyen vettem részt, szép eredményeket értem el, és szerettem fellépni, adni a zenén keresztül. Számomra a színpad a belső világ, az érzelmek kifejezésének és a kapcsolódásnak a tere.
Milyen érzés volt fellépni a Gábriel Alapítvány rendezvényén?
Másodjára léphettem fel a Charity Night-on. A saját szerzeményeimet játszhattam: az esemény számára írt himnuszomat, a Here with You című számot, valamint a Csillagszemű című dalomat. Megható volt számomra érzékelni azt a megtisztelő csendet és figyelmet, amit a közönségtől kaptam. A rendezvényhez személyes kötődésem is van: Zsófihoz és Norbihoz – az esemény megalkotó párosához – mélyebb érzelmi szálak fűznek. Ők kértek fel, hogy írjam meg a himnuszt, ami végtelenül megtisztelő. Számomra ez mély és különleges élmény volt. Ahogy a név is sugallja: ez az este az odaadásról és a szeretetről szól.
Hogyan készülsz a fellépéseidre?
Sokat gyakorlok, és közben elképzelem, mintha már közönség előtt játszanék. Meditációval hangolom az elmémet, ez segít abban, hogy jelen legyek a pillanatban, és kezelni tudjam az izgalmat. A nagyobb kihívás számomra talán az, amikor zongorával adok elő, mert kiskoromban nagy nyomás nehezedett rám ezzel kapcsolatban, és megszoktam, hogy lámpalázzal ülök a hangszer mögé. Az ének viszont természetesen jön; nyugodtabb vagyok, ha énekelhetek.
Mi volt a legemlékezetesebb pillanat azon az estén?
Amikor a közönségből odajöttek hozzám a fellépés után, elérzékenyülve. Átérezhettem, hogy át tudtam adni a bennem lévő érzéseket a zenén keresztül. Megérintettem az emberek szívét és lelkét. Számomra ez maga az élet. Mindent jelent.
Van példaképed a zenei pályán?
Sokan inspirálnak, például Aurora, akinek a személyisége és a szövegeinek üzenetei nagyon közel állnak hozzám, vagy Jacob Collier, akinek zsenialitása és szeretetből érkező energiája lenyűgöző. Sok magyar zenészt is tisztelek, de mindig a saját belső hangomra hallgatok. A legfontosabb számomra, hogy önmagam maradjak, még ha ez kockázatokkal és áldozatokkal is jár.
Hogyan született az első saját dalod?
Az általános iskolában, egy nagyon magányos időszakban. Az egyik legsötétebb, legszomorúbb dalom volt, angol nyelven. Improvizációval indult a zongoránál. Számomra mindig összetartozott az ének és a hangszer. A dalírás áramlás: az érzéseim szavakká, dallamokká és harmóniákká formálódnak.
Milyen terveid vannak a következő évre?
Elsősorban az első albumomat szeretném felvenni, amely az ének–zongorás dalaimat tartalmazza. Kiadni a lemezt, klipeket forgatni, és megosztani a zenémet, hogy minél több emberhez eljusson.
Hogyan kezeled a lámpalázat?
A hála segít. A színpadra lépés előtt tudatosítom, hogy muzsikus lehetek, hogy adhatok az embereknek. Ilyenkor egy meleg, szeretetteljes eufória jár át, és már nem izgulok, hanem áramlok a létezésben.
Mit szeretnél átadni a közönségnek?
Szeretetet, önelfogadást és szabadságot. Azt, hogy mindenki lehet önmaga, megélheti az érzéseit, és szabadon élhet, ítélkezés nélkül.
Milyen projektekben veszel részt jelenleg?
A Show Violina zenekar tagja vagyok billentyűsként és énekesként. Emellett Ifka Ádám gitárossal metálbandát alapítunk, hamarosan megírjuk első dalainkat.
Ha bárkivel duettet énekelhetnél, ki lenne az a személy?
Dénes Dáviddal. Világszínvonalon énekel, fantasztikus a stílusa és a színpadi jelenléte.
Milyen álmot szeretnél még elérni?
Egy epikus koncertet, ahol a metálbandám, egy szimfonikus zenekar, kórus és a közönség együtt muzsikál egy hatalmas stadionban, ahol a szeretet mindent átjár.
Mi a kedvenc dalod jelenleg?
Szebényi Dániel Fohász című dala. Mélyen megérint minden alkalommal.
Van valami, amit kevesen tudnak rólad?
Sokáig jártam harcművészetekre, és imádok bunyózni. Ha nem sérültem volna meg annyiszor, ma is thai-boxolnék.
Mit üzensz azoknak, akik most kezdenének énekelni vagy színpadra állni?
Bátran csinálják. Maradjanak hűek önmagukhoz, és muzsikálják azt, ami valóban a szívükből jön.
Köszönöm az interjút.....öröm ilyen személyiséggel találkozni, ilyen hanggal, légy hű önmagadhoz kedves művésznő.
A kérdéseket összeállitotta és szerkesztette Vécsi Ildikó.