Franciaországban ismét új miniszterelnök lépett hivatalba. Emmanuel Macron elnök szeptember 9-én a mindössze 39 éves Sébastien Lecornut nevezte ki kormányfőnek, miután elődje, François Bayrou a költségvetési megszorítások miatt bizalmatlansági szavazáson bukott el. Az új kinevezés azonban nem a stabilitás jele, hanem sokkal inkább annak bizonyítéka, hogy az ország politikai rendszere mély válságban van.
Egy év, több kormányfő
Macron második elnöki ciklusának vége felé járva már a harmadik miniszterelnök váltja egymást alig egy esztendőn belül. Ez önmagában is jelzi, hogy a francia politika bénultságban vergődik: a fragmentált parlamentben nincs tartós többség, a kormányzati reformok rendre falakba ütköznek, és az utcán is állandósult az elégedetlenség.
Bayrou bukása is ezt példázza: a 44 milliárd eurós megszorító csomag elvágta a kormány utolsó politikai kötelékeit. A bizalmi szavazás elvesztése után Macron nem várt, azonnal Lecornura tette a tétet.
Ki Sébastien Lecornu?
Lecornu fiatal, de már tapasztalt politikus, Macron egyik leghűségesebb embere. Védelmi miniszterként a biztonságpolitikában bizonyított, most azonban sokkal kényesebb terepre lép: konszenzust kell találnia a költségvetéshez, és kézben kell tartania a társadalmi feszültségeket.
Az utcán már most készülnek
A baloldali szervezetek azonnal bejelentették a „Block Everything” akciót: országos blokádra készülnek, amely érintheti a közlekedést és az államigazgatást is. A kormány akár 80 ezer rendőr bevetésével számol, ami mutatja a helyzet súlyosságát.
Franciaország és Európa
A válság túlmutat a francia határokon. Európa egyik motorállama ma belpolitikai káoszban kormányoz, miközben az EU-nak stabil partnerekre lenne szüksége az ukrajnai háború, az energiaárak és a gazdasági lassulás idején. Lecornu kinevezése tehát nem pusztán belügy: Európa jövőjét is érinti, hogy sikerül-e konszolidálnia a helyzetet.
Franciaország új miniszterelnöke Sébastien Lecornu, aki egyszerre lehetőség és kockázat Emmanuel Macron számára. A kérdés nem az, hogy Lecornu elég fiatal és ambiciózus-e, hanem az, hogy képes lesz-e rendet tenni a politikai káoszban. Franciaország sorsa most azon múlik, hogy az új kormányfő tud-e valódi stabilitást teremteni egy viharos korszak közepén.