Megosztás az X-en
Húsz év telt el azóta, hogy az Egyesült Államokat minden idők egyik legpusztítóbb természeti katasztrófája érte. 2005 augusztusának végén a Katrina hurrikán letarolta a Mexikói-öböl partvidékét, és örökre megváltoztatta New Orleans arcát.
A vihar születése és tombolása
A Katrina 2005. augusztus 23-án született a Bahamák felett. Először csak egy gyenge trópusi vihar volt, amely Florida partjainál haladt végig. Ám amikor elérte a Mexikói-öböl forró vizét, szinte fékezhetetlen erőre kapott: augusztus 27-re már 3-as kategóriájú hurrikánná vált.
A meteorológusok ugyan figyelmeztettek, de kevesen gondolták, hogy a következő napokban az amerikai történelem egyik legsötétebb fejezete íródik majd.
A végzetes nap – 2005. augusztus 29.
Hajnalban a hurrikán teljes erővel lecsapott Louisiana partjaira. New Orleans, a jazz szülőhazája és a kulturális sokszínűség egyik jelképe, órák alatt vált szellemvárossá. A gátak átszakadtak, a város 80 százaléka víz alá került. Emberek tízezrei kényszerültek menekülésre, sokan a stadionokban kerestek menedéket – gyakran ivóvíz és élelem nélkül.
Emberi tragédiák és társadalmi sebek
A hivatalos adatok szerint csaknem 1400 ember vesztette életét, de a traumát ennél sokkal többen hordozták. Több százezren váltak hajléktalanná, családok szakadtak szét, egész közösségek tűntek el a víz alól.
A katasztrófa nemcsak az infrastruktúrát rombolta le, hanem felszínre hozta az amerikai társadalom feszültségeit is. A lassú kormányzati reagálás, a segítségnyújtás hiányosságai és a katasztrófát követő káosz máig viták tárgya.
A tanulság húsz év távlatából
A Katrina utáni újjáépítés évekig tartott, és több mint 100 milliárd dollárnyi kárt kellett helyrehozni. Azóta New Orleans újra életre kelt – a jazz szól az utcákon, a fesztiválok ismét megtöltik a tereket –, de a sebek teljesen soha nem gyógyultak be.
Húsz évvel később a Katrina emléke egyszerre int figyelmeztetésre és tisztelgésre. Figyelmeztetés, hogy a természeti erők fékezhetetlenek, és tisztelgés azok előtt, akik elvesztek, valamint azok előtt, akik a romokból újrateremtették a várost.