Megosztás az X-en
Az utóbbi évek egyik legnehezebben átlátható jelensége a politikai célzatú online hirdetések világa. Bár sok esetben nem törvénysértő, mégis nehéz megmondani, ki, milyen céllal és milyen háttérrel áll egy-egy üzenet mögött. A választópolgár így gyakran nem tudhatja biztosan, vajon valódi civil hangot hall-e, vagy egy jól megtervezett kampányrészt.
Ez azonban hamarosan megváltozhat – legalábbis részben. Októbertől a Facebook szigorítja a politikai hirdetések feltételeit.
Vége a bújócskának?
A Meta bejelentése szerint 2025 októberétől megszüntetik a politikai jellegű célzott hirdetések futtatását Európában, különös tekintettel az Európai Parlament választási időszakára. A döntés mögött – hivatalosan – az áll, hogy az európai jogalkotók egyre szigorúbb átláthatósági elvárásokat fogalmaznak meg, és a platform nem kíván jogi bizonytalanságokba keveredni.
Ez a változás gyökeresen átalakíthatja a politikai kommunikáció eddig ismert formáit:
-
Nem lehet majd politikai tartalmú üzeneteket eljuttatni célzott közönségekhez hirdetés formájában,
-
Nem lesz lehetőség egyszerűen „kifutni” egy kampányt egy újonnan létrehozott oldal vagy szervezet mögé bújva.
A nagy kérdés: mi számít politikainak?
A legnagyobb kihívás mégsem a tiltás maga – hanem annak meghatározása, mi számít politikai tartalomnak. A közösségi platformok algoritmusai, moderátorai és ellenőrző rendszerei nehéz döntések elé kerülhetnek:
- Egy közéleti kérdésről szóló videó politikai vagy tájékoztató?
- Egy társadalmi érzékenyítés célú kampány pártpolitikai jellegűnek számít-e?
- Egy újonnan létrehozott oldal, amely nem nevez meg pártot, de üzeneteiben egyértelmű irányba mutat – hirdethet majd?
Tisztább lesz a kép – vagy csak másként lesz elmosva?
A cél tehát világos: átláthatóbbá tenni az online politikai kommunikációt. De a kérdés továbbra is nyitott:
vajon a rejtőzködő hirdetések, a megrendelő nélküli kampányok, és a több lépcsőn keresztül felépített oldalak valóban eltűnnek – vagy csak új módszerekre váltanak?
Az utóbbi évek tapasztalatai azt mutatják, hogy az online tér rugalmas, és a szereplők gyorsan alkalmazkodnak. A tiltás tehát lehet egy jó irány – de messze nem garancia arra, hogy a választók minden hang mögött valóban látni fogják azt is, ki beszél.
Mit tehet egy újságíró, ha kérdések merülnek fel?
Amikor egy politikai tartalmú hirdetés mögött nem egyértelműen beazonosítható szereplő áll, jogos újságírói kérdés, hogy kik és milyen céllal finanszírozzák az adott kommunikációt. Hiszen nem csupán a vélemény számít – hanem az is, ki áll mögötte, különösen választási időszakok vagy politikailag érzékeny témák esetén.
A válasz: jogi és gyakorlati korlátok között, de vannak eszközök:
-
A Meta és más platformok átláthatósági felületein (pl. Ad Library) sok esetben látható, ki vásárolta meg a hirdetést, milyen összeget költött, és milyen célközönséget célzott meg.
-
A hirdetést közzétevő oldalak esetében – ha rendelkeznek szervezeti háttérrel – lehetőség van közérdekű adatigénylésre vagy sajtómegkeresésre.
-
Ha az oldal nem tüntet fel információt, az önmagában is része lehet egy közérdekű kérdésfelvetésnek.
Fontos azonban: ha valaki magánemberként, nem hivatalos kampányszereplőként jár el, személyes adatainak védelme elsőbbséget élvez. Ilyenkor nem feltétlenül kötelezhető az azonosításra – ám a kampányszerű jelenlét ettől még kérdéseket vethet fel.
És ha feltűnik a mintázat?
Ha újságíróként vagy állampolgárként azt látjuk, hogy egymástól függetlennek tűnő oldalak, személyek vagy szervezetek azonos narratívát terjesztenek, összehangolt módon, akkor érdemes vizsgálni: ez véletlen, spontán közösségi dinamika – vagy egy rejtett kampánystratégia?
Ebben az esetben több hivatalos lehetőség is rendelkezésre áll:
-
A Nemzeti Választási Iroda (választási időszakban) eljárást indíthat, ha a kampánytevékenység nem bejelentett módon zajlik, vagy nem megfelelő a pénzügyi elszámolás.
-
A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) vizsgálhatja, hogy az adatkezelés és célzás megfelel-e a GDPR-előírásoknak.
-
A platform (pl. Facebook) felé bejelentést lehet tenni, ha a hirdetés nem felel meg az átláthatósági szabályzatnak.
-
Oknyomozó újságírás eszközeivel (cégkapcsolatok, doménregisztrációk, oldaltörténetek stb.) a valódi megrendelő akár közvetett módon is azonosítható lehet.
És ami talán a legfontosabb: ha a mintázat és az időzítés következetes, az már önmagában is közérdeklődésre számot tartó jelenség. A nyilvánosság szerepe épp az, hogy rámutasson azokra a kapcsolatokra, amelyek egyenként láthatatlanok, de együtt már felismerhetők.
A jövő választója: tudatosabb és óvatosabb
A valódi változás nemcsak technikai vagy szabályozási kérdés. Az is számít, mennyire tudatos maga a választó:
– Megnézi-e, ki fizette a hirdetést?
– Elolvassa-e az impresszumot?
– Feltűnik-e neki, hogy egy új oldal hirtelen kampányt indít, látszólag „a semmiből”?
A platformok felelőssége nagy – de a tájékozott polgáré még nagyobb.
Konklúzió: a tisztább közélet nem algoritmuson múlik
A közéleti bizalomhoz nem elég a szabályozás, és nem elég az automatizmus. Az átláthatóság nem egy checkbox a hirdetéskezelőben.
Hanem alapfeltétel – a demokrácia egyik legfontosabb tartópillére.
Októbertől talán tisztul a kép. De az igazi kérdés az marad: tudjuk-e, ki beszél hozzánk – és miért?