Megosztás az X-en
A háború már nem a határnál kezdődik. Nem ott, ahol a tankok lánctalpa felveri a port, és nem ott, ahol a rakéták felszántják az eget. A XXI. század háborúja némán épül. Betonból, turbinalapátokból, nemzetközi szerződések hiányából. Tibet mélyén, a Jarlung Cangpo folyó kanyargó völgyében ugyanis elindult egy építkezés, amelyről a kínai állam azt állítja: ez lesz az évszázad projektje. A világ viszont egyre inkább attól tart: ez lesz a vízháborúk nyitánya.
Több ez, mint erőmű: ez geopolitikai üzenet
Kína megkezdte a Medog Hydropower Project kivitelezését – egy olyan gigaberuházást, amely 60 gigawattos teljesítményével nemcsak a bolygó legnagyobb vízerőműve lesz, de messze túlmutat az energetikai célokon. A szupergát stratégiai helyre, a Jarlung Cangpo felső szakaszára épül – közvetlenül azelőtt, hogy a folyó Brahmaputra néven átlépne Indiába, majd Bangladesbe. Három ország, három atomhatalom, egyetlen vízfolyam.
A kínai állam szerint ez a zöldátállás zászlóshajója. Az indiai kormány szerint ez egy vízbomba. A bangladesi lakosság szerint ez az élelem, a halászat, a mindennapok kiszámíthatatlanságának kezdete.
A víz mint stratégiai fegyver
A feszültség nem újkeletű. Az elmúlt években India már felfüggesztette az Indus-vízegyezményt Pakisztánnal, amikor katonai konfliktusba került a szomszédos országgal. Akkor Delhi azt üzente: „Pakisztánba nem jut több víz.” Iszlámábád válasza: „vízterrorizmus.” Most pedig Kína épít gátat éppen azon a ponton, ahol a természet még nem ismer államhatárokat – de a stratégiai gondolkodás már igen.
Mindez nemcsak a környezetről szól. A Medog-projekt egy földrengésveszélyes zónában épül, egy olyan ökoszisztéma közepén, ahol hópárducok, medvék és több ezer éves buddhista szentélyek élnek. Az elárasztás, az erdők eltűnése, a helyi közösségek kitelepítése nemcsak mellékhatás – történelmi törésvonal. A technikai nagyság mögött ott feszül az, amit soha nem lehet visszabontani: a bizalom hiánya.
Egy zsilip ma már hatalmi eszköz
És ott van még valami: a gát felfelé épül, de lefelé rombolhat. Az indiai aggodalmak szerint Kína képes lesz mesterségesen manipulálni a vízhozamot, árvizeket okozni a monszun idején, vagy épp kiszárítani egész régiókat a száraz évszakban. Hidrológiai kutatások szerint a talaj termékenysége is csökkenhet, ha az üledékek útját állják. Nem fegyverek ezek – de olyan eszközök, amelyek képesek ugyanazt elérni.
A víz többé nem természeti adottság. Nem áldás, nem is adottság – hanem hatalmi eszköz.
India, Pakisztán és Kína régóta építi egymás köré a geopolitikai falakat. Most azonban a folyók mentén új határok is születnek: azok, amiket nem a térképen húznak, hanem a duzzasztógátak peremén. A víz a XXI. század olaja – és ahol olaj van, ott előbb-utóbb mindig tűz is lesz.
A kérdés már nem az, ki irányít – hanem ki tart vissza
A Medog-projekt hivatalosan 2033-ra készül el. A világ addig is figyel. Mert ami ma csak víz, holnap stratégiai túlsúly lehet. És ami ma csak építkezés, az holnap talán háború.