Megosztás az X-en
Egy új módszer terjed, amely kiszoríthatja a kényelmetlenné vált végrehajtókat – fellebbezni nem lehet, és a döntés akár előzetes értesítés nélkül is érkezhet.
Az elmúlt hónapokban több olyan esetről is hallani szakmai körökben, amikor végrehajtók hivatalát nem a megszokott, hosszas fegyelmi eljárás, hanem egy váratlan hatósági döntés szüntette meg. A jelenség nemcsak a szereplőket, de a jogbiztonságba vetett bizalmat is megingathatja.
Gyors és végleges döntések: egyetlen aláírás is elég
Információink szerint létezik olyan eljárás, amely alapján a végrehajtói szolgálat megszüntethető csupán egy hatósági határozattal, ha az ellenőrzés során „súlyos vagy rendszeresen ismétlődő” kötelezettségszegést állapítanak meg. A döntés fellebbezhetetlen, és a végrehajtó sok esetben csak utólag értesül arról, hogy elveszítette a pozícióját.
A törvényi háttér ugyan 2013 óta adott ehhez, ám a gyakorlat csak nemrég kezdett el szélesebb körben megjelenni. A jogi lehetőség tehát nem új – a végrehajtási gyakorlat viszont az.
Mi változott?
Korábban a végrehajtói irodák működését érintő problémákat fegyelmi eljárás keretében vizsgálták ki. Ezek során az érintett félnek joga volt nyilatkozni, bizonyítékokat bemutatni, képviselőt igénybe venni, és végül a bíróság mondta ki a döntő szót. A mostani gyakorlatban ezek az eljárási garanciák látszólag kimaradnak.
Miért aggályos ez?
Egy végrehajtói iroda éves szinten akár több tízmilliós bevételt is hozhat, a pozíciók száma pedig korlátozott. Információink szerint több, jogkövetően működő irodavezető is attól tart, hogy ha nem ápolnak jó kapcsolatot a szakmai vezetéssel, ellenőrzés indulhat ellenük, és akár egy határozattal is kiemelhetik őket a rendszerből.
Felmerül a kérdés: vajon minden esetben tényleges szabálytalanságról van szó, vagy egyes döntések mögött érdekérvényesítés, szakmai rivalizálás vagy személyes ellentét áll?
Kiszámíthatatlan környezet, hallgató közösség
A végrehajtói karon belül tartózkodó a hangulat – sokan tisztában vannak a jelenséggel, de nem mernek megszólalni. Azok, akik vesztettek pozíciót, nem minden esetben vállalják a nyilvánosságot vagy a jogi küzdelmet. A jogorvoslat lehetősége ugyan formálisan adott (közigazgatási per indítható), de annak kimenetele évekig is elhúzódhat, miközben a felfüggesztett iroda üzemszerűen már nem működik.
Kérdések, amelyek válaszra várnak:
-
Mi alapján dől el, hogy hol „súlyos” a szabálysértés, és hol nem?
-
Milyen átláthatóság mellett zajlanak ezek az eljárások?
-
Kinek van beleszólása abba, hogy egy iroda bezárásra kerül?
-
Milyen garanciái vannak egy végrehajtónak arra, hogy nem politikai vagy üzleti szempontból válik célponttá?
Az új módszer hatékonynak tűnhet, de pont azokat a garanciákat hagyja ki, amelyek megóvják a rendszert a visszaélésektől. És bár egyetlen ügy sem cáfolja meg a törvényességet – a jogállamiság nemcsak a szabályokról szól, hanem arról is, hogyan alkalmazzák őket.