Megosztás az X-en
2025 júliusában elment egy olyan ember, akit sokan ismertünk – ha máshonnan nem, a tévéből, a plakátokról, vagy éppen színes, gyakran vitatott közéleti szerepvállalásai révén. Schmuck Andor halála egy korszak lezárását is jelenti: egy olyan korszakét, ahol a politika és a celebvilág határai időnként elmosódtak, és ahol egy ember szinte saját magát formálta márkává.
Egy ember, akit nem lehetett nem észrevenni
Schmuck Andor évtizedeken át volt jelen a közéletben – nemcsak politikusként, hanem mint médiaszemélyiség, társadalmi szervező, idősek szószólója, és gyakran kritizált, mégis megkerülhetetlen figura. Öltönyei, mosolya, határozott gesztusai és gyakran teátrális megszólalásai mögött mindig ott rejlett valami: a szereplésvágyon túl egyfajta személyes hit abban, hogy lehet hatni, formálni, figyelmet kérni.
Tudott nevettetni, megosztani, és sokszor provokálni is. Voltak, akik politikai bohócnak tartották, mások szerint pont ő volt az, aki nem félt kimondani, amit mások csak gondolnak. Egy biztos: Schmuck Andor mindig vállalta önmagát.
A közélet peremén – és középpontjában
Andor nem épített klasszikus politikai karriert – inkább politikai jelenlétet. Az Idősek Demokratikus Szövetségétől kezdve különféle választási próbálkozásokig sokféle szerepben feltűnt, és gyakran keveredett vitákba – de mindig ott volt, ahol történés zajlott. Vállalt műsorokat, riportokat, sőt még életmódváltásairól is nyilvánosan számolt be.
Nevéhez fűződik több olyan civil kezdeményezés is, amelyek az idősek, a kiszolgáltatottak vagy épp a „kisemberek” problémáit helyezték fókuszba – még ha ezek megvalósítása nem is mindig járt sikerrel.
Ember volt, gyengeségekkel
Nem szentként emlékezünk rá, hanem emberként. Olyan valakire, aki esendő volt, néha túl sokat akart mutatni, vagy túlságosan szerette a reflektorfényt. Aki hibázott, újrakezdett, majd újra próbálta – mert azt vallotta, hogy „a figyelem egy lehetőség”.
És sokan figyeltünk. Voltak, akik kinevették, mások megmosolyogták, néhányan pedig őszintén bíztak benne. Ő pedig mindenkit elviselt – mert pontosan tudta, hogy a közélet színpada nem mindig kegyelmes, de mindig ad lehetőséget.
Csendesebb távozás, hangosabb örökség
Halála megrendítő hírként érkezett. Nem egy országos vezető távozott, de egy országosan ismert arc. És azok, akik ismerték – akár személyesen, akár csak a médiából – ma egy kicsit csendesebbek lettek.
Schmuck Andor öröksége nem pártokban vagy törvényekben mérhető. Hanem abban, hogy volt bátorsága jelen lenni, amikor mások félreálltak. Hogy volt mondanivalója, akkor is, ha nem mindenki értett vele egyet. És hogy volt neve, arca és hangja – amit most már hiányolni fogunk.
Isten Veled, Andor. A közélet színesebb volt Veled – és szürkébb lett Nélküled.