Megosztás az X-en
Nincs többé gyárkapu. Nincs műszak. Csak néma sorok és aláírt papírok.
Egyetlen nap alatt, 2025. június 23-án 1700 ember veszítette el az állását Dunaújvárosban, a Dunarolling Dunai Vasmű Kft.-nél. Az esemény nemcsak statisztikai adat: a város gazdasági ütőerének leállása, egy korszak drámai lezárása. Olyan, mintha egy egész iparváros került volna lélegeztetőgépre – hirtelen, előjel nélkül, mégis borítékolhatóan.
A vas szíve – most megállt
A Dunai Vasmű egykor a magyar ipar egyik legnagyobb büszkesége volt. A '60-as évek szocialista lendülete, a '90-es évek túlélése, majd a 2000-es évektől kezdve a kiszolgáltatottság időszaka jellemezte. Váltakozó tulajdonosok – orosz, indiai, ukrán kéz –, folyamatos adósság, elhalasztott beruházások és egyre hangosabb belső vészjelek.
A mostani 1700 fős elbocsátás ennek a hosszú agóniának a vége. Nem a váratlan fordulat, hanem a csendes, hivatalos kivégzés.
A leépítés napja – órára beosztott vég
Reggel még csak találgatták a dolgozók, mi történik. Aztán elindultak az első sorok: ábécé szerint hívták őket – egy-egy borítékért. Volt, akinek 5 perc, másnak 30 év fért bele a rövid búcsúbeszélgetésbe.
A várakozók között egymás vállán síró nők, feszült csendben üldögélő férfiak, és volt, aki csak nézte a gyár kéményét, mintha az még visszaszólna. De nem szólt vissza.
Estére háromórás csúszás volt, néhány ember már csak e-mailben kapta meg a végzést: „a munkaviszonyát megszüntetjük…”
Akik maradtak – és akik már nem
A Dunarolling után a következő célpont a Duna Furnace lehet – ott is 800 fő elbocsátása várható júliusban. A város közben próbál kapaszkodót keresni. A kormány átképzési támogatást ígér, a helyi vezetés új befektetőket remél.
Kínai és cseh érdeklődőkről hallani – de ezek egyelőre csak tárgyalások. Ami biztos: a jelenlegi munkahelyek megszűntek, és az új munkaerőpiac nem ott és nem úgy várja az embereket, mint 20 éve. Egyesek már most Fehérvárra vagy Budapestre néznek, sokan pedig külföldre.
Egy város, amely újra értelmet keres
Dunaújváros nem először van bajban – de ekkora megrázkódtatást még nem élt át ilyen gyorsan. Egy nap alatt nemcsak egy cég szűnt meg, hanem egy ipari identitás, amely évtizedekig meghatározta, mit jelent itt élni.
A város most válaszúthoz ért. A kérdés: hogyan lehet egy gyár nélküli iparvárosból újra élhető közösséget építeni? A válasz nem jön gyorsan. És főleg nem fájdalom nélkül.