Megosztás az X-en
2025 nyara történelmi fordulópontként vonul be a hazai hadiipar történetébe. A magyar állam úgy döntött, hogy kilenc meghatározó védelmi ipari vállalatban meglévő tulajdonrészét egy új holdingvállalatba csoportosítja, majd annak többségét egy magántulajdonban lévő cégre bízza. Ezzel a lépéssel hosszú évtizedek után először fordul elő, hogy a magyar hadiipar kulcspozíciói kikerülnek az állam közvetlen irányítása alól – legalábbis békeidőben.
Milyen cégek kerülnek magánkézbe?
A tranzakció kilenc olyan céget érint, amelyek eddig az államhoz tartoztak, vagy vegyesvállalati formában működtek. Ezek között megtalálhatók repülőgép-karbantartással, lőszergyártással, helikopteralkatrészek előállításával, gyalogsági harcjárművek fejlesztésével, vállról indítható rakétarendszerekkel, valamint kézifegyverek gyártásával foglalkozó üzemek. Az érintett vállalatok közös jellemzője, hogy stratégiai szerepet töltenek be a Magyar Honvédség ellátásában, és több esetben külföldi nagyvállalatokkal (például Airbus, Rheinmetall, Colt CZ) közösen működnek.
Ki veszi meg az állami részt?
Az újonnan létrehozott N7 Defence Zrt.-ben a 4iG nevű tőzsdén jegyzett vállalat szerez 75% + 1 szavazatnyi részesedést, míg az állam 25% – 1 szavazatot tart meg. Ez gyakorlatilag teljes irányítási jogot jelent a 4iG számára. A cég az utóbbi években már több stratégiai ágazatban is szerepet vállalt – a telekommunikációban, informatikai rendszerekben, most pedig a hadiiparban építette ki pozícióját. A tranzakcióval a 4iG új szintre emeli tevékenységét: saját bevallásuk szerint céljuk, hogy regionális szinten is meghatározó védelmiipari szereplővé váljanak.
Az állam tényleg lemond mindenről?
Formálisan az állam megtartja az ipari infrastruktúrák, üzemépületek tulajdonjogát, és különleges jogrend esetén továbbra is beavatkozhat az operatív irányításba. Ezen kívül a megállapodás elővásárlási jogot biztosít számára, ha a magántulajdonos a jövőben értékesíteni kívánná a részesedését. A gyakorlatban azonban a napi működtetés, üzleti stratégia, exportlehetőségek és fejlesztések terén a döntések mostantól a 4iG kezébe kerülnek.
Mit mond a kormány?
A kormány szerint a magánszektor bevonása dinamizmust, forrást, piaci rugalmasságot hoz az állami szektorba. Azzal érvelnek, hogy így lehet valódi hadiipari innovációkat beindítani, felpörgetni az exportot, új munkahelyeket létrehozni, és végső soron növelni a honvédelmi szuverenitást. Szerintük a haderőfejlesztési program következő szakaszához már elengedhetetlen a tőkeerős, üzleti szemléletű partner.
Mit mondanak a kritikusok?
Az ellenzéki vélemények szerint az egész folyamat egyetlen célja, hogy az állami vagyont „kiszervezzék” a politikailag kedvezményezett üzleti köröknek. Aggályosnak tartják, hogy a 4iG-ben külföldi tulajdonos is van, így akár érzékeny nemzetbiztonsági információk, technológiák is más kézbe kerülhetnek. Azt is felróják, hogy nem volt nyílt pályázat, és a tranzakció üzleti értékét nem átlátható módon állapították meg.
Több volt katonai vezető is élesen bírálta az ügyletet. Ők attól tartanak, hogy a jövőben már nem a magyar állam dönt majd a fegyvergyártás üteméről, hanem egy profitorientált cég, amely más szempontok alapján hoz majd döntéseket. Ez válsághelyzetben komoly kockázatokat jelenthet.
Mi várható a jövőben?
A magánkézbe került holding előtt komoly üzleti lehetőségek állnak. A nemzetközi fegyverpiac növekszik, a NATO-tagországok mind több forrást fordítanak honvédelemre, és az európai uniós források is megnyíltak a védelmi ipar támogatására. Ugyanakkor ezzel együtt jár a felelősség is: ha a holding nem tud eredményesen működni, az súlyos presztízs- és biztonsági veszteséggel járhat Magyarország számára.
Az állam abban bízik, hogy az új modell egyszerre biztosítja a rugalmasságot, a tőkevonzást és a nemzeti érdekek védelmét. A kritikusok viszont arra figyelmeztetnek, hogy az irányítás kiszervezése hosszú távon a szuverenitás rovására mehet.
A következő évek megmutatják, hogy a választott út valóban működőképes modell-e, vagy csak egy újabb kockázatos kísérlet arra, hogyan lehet egyszerre állami funkciókat és üzleti érdeket összehangolni – a honvédelem kérlelhetetlen terepén.