Megosztás az X-en
Az európai nagyvárosok sokáig büszkén hirdették magukat a világ utazóinak, de úgy tűnik, egyes helyeken mostanra betelt a pohár. Egyre hangosabban szólalnak meg azok a városlakók, akik szerint a turizmus már nem áldás, hanem teher lett – zsúfoltság, megfizethetetlen albérletek, élhetetlenné váló belvárosok és kiüresedett városrészek formájában.
A tiltakozás már nemcsak szavakban történik. Az elmúlt hetekben több dél-európai városban is utcára vonultak azok, akik úgy érzik: elveszítik az otthonukat. Nem metaforikusan – szó szerint.
Egyensúly helyett elbillenés
A turizmus jelentős bevételi forrás – ezt senki sem vitatja. De ha az egyensúly megbomlik, a helyi közösség fizeti meg az árát. A belvárosi lakások tömegesen váltak rövidtávú kiadás célpontjává, a bérleti díjak kilőttek, a helyi fiatalok pedig kiszorultak saját szülővárosukból. Éttermek, boltok, szolgáltatások egyre inkább csak a látogatók igényeire szabottak. A valódi élet – csendesen – odébbállt.
Ez nemcsak gazdasági kérdés, hanem identitási válság is: mitől lesz egy város még otthon, ha már minden sarkon bőröndöt húzó látogatók kanyarognak, miközben a helyiek kiszorulnak a hétköznapokból?
Jelképes ellenállásból rendszerszintű követelések
A legújabb tiltakozások már nemcsak hangulatjelentések. Egyre konkrétabb intézkedések kerülnek terítékre: a rövid távú lakáskiadás korlátozása, turisztikai kvóták bevezetése, vendégkorlátozások szezonban, vagy akár belépődíj bizonyos városrészekbe.
A tüntetések során különleges eszközökhöz is nyúltak: vízipisztolyokkal „hűtötték le” a turistákat, színes matricákkal jelezték, hogy melyik lakás vált már turisztikai egységgé, és egyes helyeken csendes meneteléssel vonták meg a figyelmet a problémáról. A tiltakozás egyre kreatívabb, de a mögötte húzódó feszültség egyre komolyabb.
Nem a turisták, hanem a szabályozatlanság ellen
Fontos látni: ezek a megmozdulások nem a turisták ellen szólnak. Az utazás továbbra is érték, és a vendégszeretet nem veszett el. A cél az, hogy az idegenforgalom ne nyomja el a helyiek életét. Hogy ne váljon minden város Disneylanddé, ahol a valódi élet csak díszlet a látogatóknak.
A kérdés nem az, hogy legyen-e turizmus, hanem az, hogyan. Európa most keresi a választ.