Megosztás az X-en
Táncosként kezdte, ma már a Sziget egyik legszínesebb világának főszereplője. Jenna Jalonen nemcsak művészeket válogat, hanem új élménydimenziókat nyit meg a látogatók előtt – Magic Mirrortól a TEDx-ig, utcaszínháztól az ArtGardenig. Miért mondja, hogy a Sziget egy hatalmas játszótér? És miért fontosabb számára a részvétel, mint a taps? Kulisszák mögötti betekintés a fesztivál művészeti agyába.
Jenna Jalonen a Sziget Művészeti- és élményprogramokért felelős vezetője
- Milyen kapcsolatod volt korábban a Szigettel, és mit jelent egy ilyen feladat a számodra?
Nagyon sok mindent. Először előadóként voltam a fesztiválon táncosként, utána darabjaimat is bemutatták a Szigeten. Amikormegérkeztem a csapatba, azt mondák, hogy ez olyan, mint egy„organizált káosz”, de én inkább azt mondanám, hogy itt van a szivárvány összes színe, de annál több is. Igaz, hogy alapvetően egy zenei fesztiválról beszélünk, de számomra ez abszolút összművészti fesztivál, amin nívós és elképesztően magas színvonalú eladóművészek, valamint képzőművészek jelentek meg eddig is, és terveim szerint továbbra is meg fognak jelenni különböző társulatok és csapatok. Szóval a Sziget igazából egy összművészeti ünnep. - Hogyan választod ki a hozzád tartozó művészeket, csoportokat?
Szerintem, mivel egy nagyon színes programról beszélünk, ez nem tisztán előadóművészet, hanem az összevonódásokról is szól. Akár utcaszínházi vagy kisebb-nagyobb más produkciókról beszélünk, számomra fontos, hogy olyan programot tudjunk kínálni a Szigeten, ami nem feltétlenül csak a szórakoztatásról szól, hanem olyan produkciókkal, olyan tematikákkal, vagy olyan megközelítésekkel, művészi formátumokkal dolgozzunk, melyek elgondolkodtatnak vagy új aspektusból vetnek fel kérdéseket a nézőkben. És az is fontos, hogy ne csak nézőként legyenek jelen, hanem számomra a részvételiség is fontos, ami által egy másfajta dimenzióba jutunk az élményszerzésben. Szerintem az előadóművészet vagy a művészet ezt képes nyújtani. - Melyek azok a produkciók vagy dolgok, amikre nagyon büszke vagy, hogy itt meg fogod valósítani?
Mivel mi nyilván nem egy kulturális intézmény vagyunk, és nem kell elszámolni pályázati pénzekkel, vagy nem kell nekünk egy bizonyos kulturális programhoz vagy stílushoz tartozni, ezért azt gondolom, hogy a Sziget egy hatalmas játszótér. Így aztán olyan külföldi vagy akár olyan magyar előadókat is hívhatok, akik nem feltétlenül kapnak lehetőséget klasszikus formájú színházakban. - Mik tartoznak még hozzád?
Hozzám tartozik a Magic Mirror és az ArtGarden. Visszatér hozzánk a TEDx Budapest, az Impact Island és az XS Land, ami fizikai, mentális vagy társadalmilag hátrányos helyzetű csoportokkal dolgozik. Van sport is,vagyis mindenféle program, ami nem csak előadóművészekről, nem csak értelemben az előadásokról szól. - Mennyire látod át a nemzetközi porondot, a nemzetközi piacot?
Eléggé. Hála Istennek volt tapasztalatom, lehetőségem. Elég sokat turnéztam magam is előadóként, rendezőként és koreográfusként, és elég sok fesztivált látogattam Európában és Ázsiában. Így a nemzetközi kapcsolathálóm elég szélesre nyúlik és folyamatosan tovább szövődik. Fontos számomra, hogy nézelődjek, ismerkedjek. Tegyem magamat olyan helyzetbe, ami nem feltétlenül a komfortzónámon belüli. Olyan szemmel nézem a produkciókat, ami nem feltétlenül csak és kizárólag az én személyes ízlésem szerinti, hanem hogy ezek a dolgok hogyan tudnak integrálódni a Sziget összképébe. - Jelentkeznek nálad, vagy te keresed őket?
Is, is. Ez változó. Nagyon sok jelentkezést kapunk, de elég sokat válogatunk mi is. Pár napja tettünk ki egy nyílt felhívást a magyar előadóművészek és képzőművészek számára, amire több, mint nyolcvan produkció érkezett hozzám. Ez egy nagy válogatási procedúra lesz. Nagyon izgalmas projektek és felvetések kerültek elő. - Egyedül döntesz?
Nem, de úgy mondanám, hogy a piramis csúcsán én vagyok. Nagyon sokat számítanak a kollégáim, sokat számít a partner intézményekben dolgozó emberek véleménye, meg az is, hogy milyen művészeti tendenciák, stílusok vannak most Európában vagy a világon.