Az Alkotmánybíróság visszamenőleges hatállyal megsemmisítette a 15/2026. (II. 3.) kormányrendelet több rendelkezését. A döntés az önkormányzati szolidaritási hozzájárulással összefüggő jogvitákra is kihatott, mert a kifogásolt szabályok már folyamatban lévő bírósági eljárások sorsát is befolyásolhatták. A testület szerint ilyen, az igazságszolgáltatás működését közvetlenül érintő szabályozásnál nem lehetett volna kihagyni az Országos Bírói Tanács törvényben biztosított véleményezési jogát.
A februárban kihirdetett veszélyhelyzeti rendelet nem egyszerűen pénzügyi vagy önkormányzati kérdéseket rendezett. Több rendelkezése arra is választ adott, hogy az önkormányzati szolidaritási hozzájárulás megállapítása és beszedése milyen módon támadható meg bíróság előtt, illetve mi történjen azokkal a perekkel, amelyek már folyamatban voltak.
Az Országos Bírói Tanács azért fordult az Alkotmánybírósághoz, mert álláspontja szerint a rendelet előkészítése során nem kapta meg azt a véleményezési lehetőséget, amely az igazságszolgáltatást érintő jogszabályoknál megilleti. A kifogás lényege, hogy a szabályozás már nem pusztán az állam és az önkormányzatok pénzügyi viszonyát érintette, hanem közvetlenül belenyúlt a bírósági jogorvoslat és a folyamatban lévő eljárások rendszerébe is.
Az Alkotmánybíróság ezt az érvelést elfogadta. A testület arra jutott, hogy ha egy jogszabály meghatározza, egy adott intézkedés megtámadható-e bíróság előtt, illetve egy már megindult per folytatható-e, akkor az szükségképpen az igazságszolgáltatás működését érinti. Ilyen esetben az Országos Bírói Tanács bevonása nem puszta formaság, hanem a jogalkotási folyamat egyik garanciája.
A határozat ezért a kormányrendelet több konkrét pontját is érintette. Az Alkotmánybíróság megsemmisítette az 1. § b) pontját, a 3. § (2) bekezdését, valamint a 6. § (1) és (2) bekezdését. A döntés külön súlyát az adja, hogy a megsemmisítés nem csak a határozat kihirdetésétől hatályos, hanem a kifogásolt szabályok hatálybalépésének időpontjára visszamenőleg.
A rendelet már folyamatban lévő ügyeket is érintett. A visszamenőleges megsemmisítés azt jelenti, hogy az érintett rendelkezéseket úgy kell kezelni, mintha azok a hatálybalépésüktől kezdve nem maradhattak volna a jogrend részei. A már lezárt vagy megszüntetett eljárások helyzete külön rendezést igényelhet, ezért a döntésnek nemcsak elvi, hanem nagyon is gyakorlati következményei vannak.
Az Alkotmánybíróság nem az egész rendszert és nem is a teljes kormányrendeletet semmisítette meg, hanem azokat a konkrét rendelkezéseket, amelyeknél az előkészítés alkotmányos garanciái sérültek. A testület világossá tette, hogy a veszélyhelyzeti jogalkotás sem jelent korlátlan szabadságot akkor, ha a szabályozás már közvetlenül érinti a bíróságok működését, a jogorvoslat lehetőségét és a folyamatban lévő perek sorsát.
A 2/2026. (V. 12.) AB határozat így szól a jogalkotási eljárás garanciáiról, a bírói rendszer önállóságáról és arról, hogy rendkívüli jogrendben meddig terjedhet a kormány rendeleti mozgástere.
Forrás: Alkotmánybíróság; Alkotmánybíróság Határozatai; Nemzeti Jogszabálytár
