Meghalt Pintér Dezső, a magyar rádiózás és televíziózás egyik meghatározó alakja, a TV2 első elnöke. Hetvenhét éves volt. Egy olyan generáció tagja távozott vele, amelynek még a hangja is része volt a mindennapoknak: hosszú éveken át szólt a Kossuth rádióból, majd ott állt a magyar kereskedelmi televíziózás indulásánál is.
Pintér Dezsőt sokan előbb ismerték a hangjáról, mint az arcáról. A Magyar Rádióban dolgozott hosszú éveken át, a Kossuth rádió és a Krónika világában vált országosan ismertté. Jellegzetes orgánuma, nyugodt, fegyelmezett beszédmódja egy olyan rádiós korszakhoz tartozott, amikor a hírolvasók és műsorvezetők hangját az egész ország felismerte.
A rádió előtt újságíróként dolgozott. Pályája a nyomtatott sajtóban indult, később a Magyar Hírlapnál is dolgozott, majd 1977-ben került a Magyar Rádióhoz. Két évtizedet töltött ott, és ez alatt nem egyszerűen ismert médiaszemélyiség lett, hanem egy szakmai iskola képviselője is: abból az időből, amikor a rádiózásban a pontosság, a ritmus, a hang és a jelenlét még külön mesterségnek számított.
A kilencvenes évek közepén aztán egészen más feladat találta meg. Magyarországon készülődött a kereskedelmi televíziózás indulása, és Pintér Dezső azok közé került, akik nem kívülről nézték ezt az átalakulást, hanem maguk is formálták.
Részt vett a TV2 létrehozásának előkészítésében, majd amikor a csatorna 1997. október 4-én elindult, ő lett az első elnöke. Az első adásban is ő köszöntötte a nézőket. Akkor még senki nem tudhatta pontosan, milyen gyorsan változtatja majd meg a két országos kereskedelmi csatorna a magyar televíziózást, de az biztos volt, hogy valami új kezdődött.
A TV2 első évei ma már médiatörténetnek számítanak. Megszülettek azok a műsorok, amelyek hosszú időre meghatározták a magyar televíziós piacot, és kialakult az a verseny, amely teljesen új ritmust adott a hírműsoroknak, a magazinoknak és a szórakoztató produkcióknak. Pintér Dezső hét éven át, 2004-ig vezette a csatornát. Pályájában két teljesen eltérő médiakorszakot kötött össze. Még abból a világból érkezett, amikor egy ország ugyanazt a rádióadást hallgatta reggelente, majd vezetője lett annak a televíziónak, amely már egy új, versenyző médiapiac részeként működött.
Távozása után jóval ritkábban jelent meg a nyilvánosság előtt. Nem tartozott azok közé, akik mindenáron jelen akartak maradni a képernyőn, és talán ezért is őrződött meg róla leginkább a szakember képe: rádiósként, szerkesztőként, televíziós vezetőként. Egykori kollégái most úgy emlékeznek rá, mint erős karakterű, nagy tekintélyű szakemberre. Olyan emberre, akinek jelenléte volt, akire figyeltek, és aki hosszú időn keresztül valóban alakította azt, amit a magyar közönség a rádióban és később a televízióban látott és hallott.
Egy olyan médiaszakember ment el, akinek pályáján keresztül szinte végigkövethető a magyar média több évtizedes átalakulása: az újságpapírtól a rádióstúdión át egészen a kereskedelmi televíziózás születéséig.
Sokan talán már nem emlékeznek arra, milyen volt a magyar televíziózás 1997 előtt. Arra viszont nagyon sokan emlékeznek, milyen volt akkor először átkapcsolni egy új csatornára, és meghallani, hogy valami egészen más kezdődött. Pintér Dezső ott volt ennek a pillanatnak az elején, most pedig egy darab abból a korszakból vele együtt végleg lezárult.
