Ahogy rövidülnek a nappalok és hűvösebbé válnak az éjszakák, a fák lassan felkészülnek a télre. A levelek zöld színe eltűnik, előbújnak a sárga, narancssárga és vörös árnyalatok, majd megkezdődik a lombhullás. A látvány mögött természetes, jól szabályozott folyamat áll: a fa visszanyeri, amit még tud a levelekből, majd fokozatosan elengedi őket.
Tavasszal és nyáron a levelek végzik a munka nagy részét. A bennük található klorofill segítségével hasznosítják a napfényt, és így biztosítják a növény számára a növekedéshez szükséges energiát. Ősszel azonban megváltoznak a körülmények: rövidülnek a nappalok, kevesebb fény éri a lombot, és egyre hűvösebbek az éjszakák.
A fa számára ezek egyértelmű jelek arra, hogy közeledik a tél. A levelek zöld színét adó klorofill termelése fokozatosan lelassul, majd a pigment lebomlik. Ahogy eltűnik a zöld, előtűnnek azok a sárga és narancssárga árnyalatok, amelyek valójában korábban is jelen voltak a levélben.
A vörös és bíbor színek kialakulásában más pigmentek, köztük az antociánok játszanak szerepet. Az időjárás sem mindegy: a naposabb nappalok és a hűvösebb éjszakák kedvezhetnek az élénkebb őszi színeknek, ezért ugyanaz az erdő egyik évben egészen más arcát mutathatja, mint a következőben.
A fa közben nem egyszerűen megszabadul a leveleitől. Mielőtt azok lehullanának, igyekszik visszanyerni belőlük azokat a tápanyagokat, amelyeket még fel tud használni. Ezek egy részét a törzsben, az ágakban és a gyökerekben tárolja el, hogy tavasszal ismét felhasználhassa az új hajtások és levelek növesztéséhez.
A levél tövénél eközben lassan kialakul egy leválási réteg. A kapcsolat a levél és az ág között fokozatosan gyengül, végül pedig már egy kisebb széllökés is elegendő ahhoz, hogy a levél lehulljon.
Télen a lomb megtartása egyébként sem lenne előnyös. A levelek folyamatosan vizet párologtatnak, miközben a fagyott talajból a gyökerek nehezebben jutnak vízhez. A csupasz ágakon ráadásul kevesebb hó és jég tud megülni, így a fa kisebb terheléssel vészeli át a hideg hónapokat.
Az örökzöldek más stratégiát követnek. Tű- vagy pikkelyleveleik kisebb felületűek, jobban bírják a téli körülményeket, és hosszabb ideig maradnak a növényen. Ezért nekik nincs szükségük arra, hogy minden ősszel egyszerre lecseréljék a teljes lombjukat.
Amit mi sárga, narancssárga és vörös lombként csodálunk, az a fák számára felkészülés a télre: visszafogják működésüket, eltárolják, amit még lehet, majd fokozatosan elengedik a leveleiket.
Forrás: U.S. Department of Agriculture – Forest Service
