Ha valaki azt hitte, hogy Emmanuel Macron a diplomácia nyelvén fogja elintézni Donald Trump legújabb húzását, annak most csalódnia kell. A francia elnök ugyanis nem kertelt: szerinte az amerikai vámháborús fenyegetés durva támadás Európa ellen – és most eljött az ideje, hogy az öreg kontinens ne csak nézze, hanem vissza is vágjon.
Trump, akit nem épp a finom gesztusairól ismerünk, bejelentette: augusztus 1-től 30 százalékos vámot vet ki minden uniós és mexikói árura. Egy mozdulattal átszabva a világkereskedelmi térképet. Macron pedig – szokatlan vehemenciával – válaszolt: „Ez így nem megy tovább.”
A csend vége Párizsból jött
Macron eddig is szeretett az európai egység védelmezőjeként fellépni, de most valami megváltozott. Az X-en (régi nevén Twitteren) közzétett nyilatkozatában nemcsak elutasította az amerikai döntést, hanem egyenesen „ellenlépésekre” szólította fel az EU-t. És nem holmi formális szankciókra gondolt: minden gazdasági és politikai eszköz bevetését sürgeti.
Ez már nem tárgyalóasztal melletti diplomácia. Ez már politika. A szó legélesebb értelmében.
És Brüsszel? Még mindig gondolkodik
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke szintén „súlyos zavart” emlegetett, amit a Trump-féle vámok okoznának. De az uniós reakció egyelőre inkább hasonlít egy csendes szobatanácskozásra, mintsem egy gyorsan reagáló válságkezelésre.
És itt jön a kérdés: kinek van ma súlya Európában? Macron szavait hallja mindenki, de vajon ki áll mellé? Németország? Olaszország? Magyarország?
Mert közben Szijjártó Péter magyar külügyminiszter egyenesen a brüsszeli vezetést hibáztatja a válságért, alkalmatlanságot emleget, és a Bizottság leváltásáról beszél.
Vámháború vagy új alku?
A legaggasztóbb, hogy Trump bejelentése akkor érkezett, amikor az EU állítólag még „aktívan tárgyalt” Washingtonnal egy új, igazságos kereskedelmi megállapodásról. Nos, ez a tárgyalás most úgy tűnik, menthetetlenül félresiklott.
És most Macron áll ott, mint az, aki – ha kell – egyedül is beleáll a konfliktusba. Csakhogy a gazdaság nem a gall kakas bátorságán múlik, hanem az uniós egységen. És ez most – valljuk be – legalább olyan törékeny, mint az USA-val fenntartott kereskedelmi kapcsolat.
Végezetül: Európa vagy hallgat, vagy cselekszik
Ez a történet nem pusztán vámokról szól. Ez egy próbatétel: vajon képes-e az Európai Unió határozottan fellépni, ha a legfőbb szövetségesével is szembe kell mennie?
Macron eldöntötte. Most már csak az a kérdés: ki áll mellé – és ki bújik el a tárgyalóasztal mögé.
