Dániában kedden parlamenti választást tartottak, és a kampányra ezúttal nemcsak a megszokott belpolitikai viták, hanem egy szokatlan külpolitikai ügy is erősen rányomta a bélyegét. A voksolást végigkísérte Donald Trump Grönlanddal kapcsolatos fellépése, amely újra érzékeny kérdéssé tette a dán–amerikai kapcsolatokat, és a választási küzdelmet is részben nemzetközi síkra terelte.
Mette Frederiksen miniszterelnök harmadik ciklusáért szállt harcba, és arra építette kampányát, hogy a feszült külpolitikai helyzetben sok választó a tapasztalatot és a stabilitást fogja előnyben részesíteni. Frederiksen közép-baloldali tábora szűken vezetett a felmérésekben, de a baloldali blokk többsége korántsem volt biztos, így már a szavazás napján látszott, hogy a választás után nehéz koalíciós tárgyalások következhetnek.
A dánokat ugyanakkor legalább ennyire foglalkoztatták a mindennapi gondok. A kampány középpontjában a megélhetés, az infláció, az adópolitika, az egészségügy helyzete és a bevándorlás állt, vagyis azok a kérdések, amelyek közvetlenül érintik a családok mindennapjait. Frederiksen nemzetközi fellépése sokakban bizalmat keltett, belföldön azonban komoly bírálatokat is kapott amiatt, hogy ellenfelei szerint a kormány nem adott elég erős választ a növekvő terhek és a jóléti rendszer feszültségeire.
A választás külön érdekessége volt, hogy a dán parlament 179 helyéből négyet Grönland és a Feröer-szigetek adnak, ezek a mandátumok pedig akár döntő szerepet is játszhatnak a kormányalakításban. Emellett a centrista erők is a mérleg nyelvévé válhattak, mivel egyik nagy politikai tömb sem számíthatott könnyű, önálló többségre.
A dán választás így nemcsak arról szólt, hogy ki vezetheti tovább az országot, hanem arról is, miként tud egy kis európai állam egyszerre választ adni a hétköznapi gazdasági gondokra és a nagyhatalmi nyomásra. A kampány végére világossá vált: Dániában most a belpolitika és a geopolitika már elválaszthatatlanul összefonódott.
